Minőség az egészségügyben - az érdekelt felek szempontjai, betegjogok, betegoktatás

A rákbetegek ellátásának minősége a betegek szemszögéből
A komplex akadálymentesítés ismérvei a fogyatékkal élők szempontjából az egészségügyben
A betegjogi képviselet, mint a betegbiztonság, a minőségfejlesztés része
Tájékozott beleegyezés és az előzetes rendelkezés
Standardizált bizonytalanság 7. Standardizált bizonytalanság a gyógyszerészeknél
Rendszerek bevezetése és integrált működtetése során nyert tapasztalatok a Synlab Hungary Kft.-nél
AZ ISO FÓRUM szerepe a hatékony minőségfejlesztésben

 

A rákbetegek ellátásának minősége a betegek szemszögéből
Prof. dr. Simon Tamás
Magyar Rákellenes Liga

 Az egészségügyi ellátás teljes vertikumát, sőt az oktatás, a közigazgatás egyes területeit is lefedi a rákbetegség megelőzésének, a betegek időbeni felismerésének, gyógyításának, rehabilitálásának problémája.

A halálozási struktúrában második helyet elfoglaló betegség népegészségügyi probléma. Különösen akkor válik világossá a fenti állítás, ha figyelembe vesszük, hogy bár minden fejlett országban második helyen áll a halálozási gyakoriságban a rákbetegség, de ha megnézzük az elhunytak életkorát is, akkor az elhunyt magyar rákbetegek közt sokkal több a 65 év alatti, és nozológiai formák szerint pedig az elkerülhető (pl. tüdőrák, vastagbélrák) vagy korai felismeréssel jól gyógyítható (mellrák, hererák) rákos betegek is nagyobb gyakorisággal szerepelnek a halottak között, mint amit az orvostudomány és az egészségügy hazai színvonala és elérhetősége megengedne. Ezek a tények azt engedik feltételezni, hogy valami nem úgy működik, ahogy működhetne.

A Magyar Rákellenes Liga egyik feladata a betegek érdekvédelme mellett az ellátás folyamatos értékelése is és ezen értékelés eredményeinek közzététele ugyancsak feladatink közé tartozik.

A rákbetegség és a rákbetegek ellátását a 2005-ben elfogadott Nemzeti Rákellenes Program alapján értékeljük – egyben bemutatva azt, hogy az öt éve elfogadott és azóta is érvényben lévő Program hogyan halad előre.

Az elsődleges rákmegelőzés nem az egészségügyi szektor feladata, az életmód alakítása egyéni, családi, iskolai, közösségi és össztársadalmi feladat. Az életmód alakításának minőségi változtatása elengedhetetlen és az egészség érték - az egészség vagyon szemlélet általános megismertetése, elfogadtatása és betartásának motiválása olyan össztársadalmi feladat, amit még soha nem értékelt senki. 

Az elsődleges megelőzés terén a minőséget a lakosság tudatos egészségmagatartásának alakítása befolyásolja és ezen a téren vannak az egészségügyön kívüli teendők.

A másodlagos megelőzés a rákbetegségek esetében az időben felismerést, a szűrővizsgálatokat jelenti. Lakossági szűrés - amit díjtalanul biztosít a megfelelő indikációval körülhatárolt lakosságnak az egészségügy - két területen került bevezetésre, a mellrák és a méhnyakrák területén. A harmadik lakossági szűrést, a vastagbélrák szűrést még mindig kísérleti stádiumban tartják. A lényeg, hogy a célpopuláció tagjait személy szerint behívják a szűrésre.

Az eredményesség feltételei:

•  Elérhető területeken korszerű, felszerelt diagnosztikai lehetőség
• A behívott lakosság kellő szintű mozgósítása

A diagnosztikus lehetőségeket az évtized elején az egészségügy megteremtette, a személyzetet kiképezte. A lakosság mozgósításának feladata szervezési szempontból az ÁNTSZ helyi szervezetéhez került. A lakosság mozgósítása csak részben sikerült. A mellrák szűrésre a behívottak 40-45%-a ment el, a méhnyakrák szűrésen a behívottak 5-6%-a jelent meg. A minőségbiztosítás strukturális feltételei hiába biztosítottak, ha a folyamat szabályszerű lefolytatásának alapvető feltétele, a részvétel nem megfelelő arányú. Az elvárt 70-75 %-os megjelenés helyett az alacsony megjelenés megkérdőjelezi az egész szűrővizsgálati rendszer fenntarthatóságát. A minőségbiztosítás szempontjából a lakossági magasabb %-os részvétel a feladat, de ez is túlmutat az egészségügy kompetenciáján. Ezen a téren a közigazgatás, az egészségfejlesztésért felelős ÁNTSZ-en kívül a közoktatás, valamint a civil szervezetek aktívabb és hatásosabb bevonása az, amivel az adott strukturális lehetőségeket jobban ki lehet használni.

A gyógyítás minőségi ellátása a rákbetegek körében is különböző lehet, annak függvényében, hogy a lehetséges beteg, ha kapcsolatba kerül az egészségügyi ellátó hálózattal, akkor mennyi idő alatt jut megfelelő diagnózishoz, gyógyításhoz.

Az egészségügyi ellátó rendszeren belül a beteg kellő mozgatása a minőségi ellátás egyik alapvető feltétele. Ahhoz, hogy időben konkrét diagnózishoz és terápiához jusson a beteg, az alábbi utat kell bejárnia:

• alapellátás
• szakellátás
• kórházi ellátás
• onkológiai centrum

A gond az idő. Hiába van lehetőség, ha a diagnosztikus kapacitás behatárolt. A rákbetegség esetében az adekvát terápia megkezdéséig eltelt idő néha életfontosságú.

A betegutak elemzése azt mutatja, hogy sok idő vész el az alapellátás – járóbetegellátás - kórház között, főleg a vizsgálatokra várva.

Sajnos, még ma is sok rákbeteg kerül elsősorban sebészeti ellátásra onkológiai team véleménye nélkül. A szakmai protokollok egyértelműen előírják az onkológia diagnózis kimondásához, a terápia lehetséges módszerének kiválasztásához az onkológiai team elsődleges szerepét, mégis az írásban lefektetett alapelvek érvényesülése még mindig nem általános sajnos.

A legkorszerűbb onkológiai terápia, a személyre szabott diagnosztika és gyógyítás elvi lehetőségei adottak már hazánkban is, de teljeskörű igénybevételüket a finanszírozási kapacitás szűkössége gátolja. A kapacitás szűkösségének elsődleges oka a személyre szabott diagnosztika és terápia igen magas ára. Valami módon el kellene érni, hogy az OEP éreztesse a gyártókkal, hogy ő a megrendelő és ennek hangsúlyozottabb kifejezésére az ártárgyalásokon is nagyobb szükség lenne.

A rákbetegek kórházi és kórház utáni ellátásában a jobb életminőség kialakításában nagy szerepe van a segítő szolgálatoknak, gyógyult vagy rákkal megküzdők klubjának. E szolgálatok nem szerves részei a hivatalos egészségügyi ellátásnak, tagjaik kiképzéséről, önkéntes munkájuknak szervezéséről az illetékes betegszervezetek gondoskodnak. A betegszervezetek ilyen tevékenységének finanszírozásához eddig hozzá-hozzájárult az a költségvetési támogatás, amit a betegszervezetek hébe-hóba kaptak, de a szolgálatok fenntartása adományok nélkül nem menne – ezért a betegszolgálatok egyik – sajnos még mindig lenézett és lesajnált feladata az adománygyűjtés. A rendszeres és hatékony adománygyűjtés ezek alapján a rákbetegek minőségi ellátásának egyik kevésbé ismert, de lényeges eleme.

 

Összefoglalva

 A rákbetegek ellátásának minőségéért a betegszervezetek szempontjából tehát megállapíthatjuk, hogy az elsődleges megelőzés terén az egészségügytől független szervezetnek van fokozott jelentősége.

A korai felismerés terén a mozgósítás jobb megszervezése biztosítaná a szűrővizsgálatok hatékonyságát, hatásosságát. A gyógyítás terén a struktúra kialakult, a diagnosztikus lehetőségek bővítésével a hatékonyság, hatásosság és eredményesség javulna.

Az onkológiai teamek rendszeres, ellenőrzött működése a szakma szabályai szerinti kezelések számát és így a betegek ellátásának minőségét javítaná, a segítő szolgálatok és betegklubok finanszírozási gondjának megoldása javítaná a szolgálatok eredményességét, hatásosságát és növelné a betegek elégedettségét is.

A betegszervezetek feladatuknak tekintik, hogy az OEP ártárgyalásai során hangsúlyozzák az orvostudomány eredményeinek magasabb szintű egészségügyi hozzáférhetőségének minél szélesebb körű biztosítását.

Van hát feladat ezeken a tereken bőven!

 

A komplex akadálymentesítés ismérvei a fogyatékkal élők szempontjából az egészségügyben
Simonné Váradi Zsuzsanna
(SINOSZ)

Bevezetés
A világ minden táján és minden társadalom összes szintjén élnek fogyatékos emberek, számuk szerte a világon nagy és egyre növekszik. Ma már nehezen találhatunk olyan embert, akinek rokonságában nem fordul elő fogyatékos személy, így a komplex akadálymentesítés, a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének megteremtése mindenkinek érdeke.

A fogyatékos emberek 200 évvel ezelőtt a tudatlanság, a nemtörődömség, az előítéletek és a félelem miatt elszigetelten éltek. Később az intézetekben folyó alapellátástól a sérült gyermekek neveléséig, a felnőtt korban fogyatékossá váló emberek rehabilitációján át a fogyatékosügyi politika sokat fejlődött. A nevelés és rehabilitáció hatására a fogyatékos emberek aktívabbá váltak, megalakultak érdekvédelmi szervezeteik, egyre jobban előtérbe került az integráció eszméje.

A hatvanas években a fogyatékosok érdekvédelmi szervezetei rámutattak arra, milyen szoros kapcsolat áll fenn a fogyatékos emberek korlátozott lehetőségei valamint a társadalom felépítése és szerkezete és az általános népesség fogyatékosokhoz való hozzáállása között. Egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a fogyatékosság problémái a fejlődő országokban is.

Az esélyegyenlőség biztosítását szolgáló első szabályozásokat az ENSZ Rokkantak Évtizede (1983-1992) idején szerzett tapasztalatok alapján dolgozták ki. Az Emberi jogok nemzetközi alaptörvényében foglaltak erős erkölcsi és politikai elkötelezettséget jelentenek a tagállamok részéről, hogy lépéseket tegyenek a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének biztosítására. Az alapvető szabályok célja a fogyatékos emberek számára, hogy társadalmuk tagjaiként ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel rendelkezzenek, mint bárki más. Vannak még akadályok, amelyek hátráltatják a fogyatékos embert jogaik gyakorlásában, egyáltalán nem vagy csak részlegesen tudnak részt venni a társadalmi tevékenységekben. Ezeknek az akadályoknak a megszüntetésében a társadalomnak nagy a felelőssége, s egy társadalmat minősíti az is, hogyan bánik a fogyatékos embertársaival.

 

Környezet szempontjából a fogyatékos személynek joga van olyan épített környezethez, amely számára akadálymentes, érzékelhető és biztonságos. Ez leginkább a közlekedésre és az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre értendő.

Kommunikáció szempontjából hozzáférési lehetőséget kell biztosítani a közérdekű információkhoz, amelyek a fogyatékosokat megillető jogokkal, valamint a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak. Mindez akkor érvényesül igazán, ha a fogyatékkal élő személy számára biztosított a megfelelő értelmezés is. A kommunikációban hátrányt szenvedők számára a közszolgáltatások igénybevételekor lehetőséget kell biztosítani a tájékozódásra és elősegíteni a személyi segítés feltételeit.

Biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést. Mindehhez akadálymentesítés szükséges, amely egy országos akció keretén belül a 2007. április 1-én már működő közszolgáltatások vonatkozásában ennek a megvalósításnak a határideje 2010. december 31. A közoktatásban szóló törvényben kifejtik, hogy az elkészített fővárosi, megyei fejlesztési tervben meg kell határozni, hogy a helyi önkormányzat által nyújtott közszolgáltatások esetén milyen módon valósítják meg az egyenlő esélyű hozzáférés lehetőségét. Ez vonatkozik a hatósági, kormányzati és minden egyéb közigazgatási, igazságszolgáltatási tevékenységre; valamint az Országgyűlés, az Országgyűlésnek beszámolással tartozó szervek, az Alkotmánybíróság, az országgyűlési biztosok, az ügyészség; valamint a honvédelmi és rendvédelmi szervek által hatáskörük gyakorlása során kifejtett tevékenységre.

Továbbá érinti az állam által fenntartott intézmény által nyújtott közszolgálati műsorszolgáltatást, az oktatási-; közművelődési-; közgyűjteményi-; kulturális-; tudományos-; szociális-; gyermekjóléti-; gyermekvédelmi-; egészségügyi-; sport-, és ifjúsági-; foglalkoztatási szolgáltatást, ellátást, illetve tevékenységet. Érinti a helyi és kisebbségi önkormányzat hatásköre gyakorlása során kifejtett minden tevékenységet, illetve a helyi és kisebbségi önkormányzat, a nem állami és egyházi fenntartó, illetőleg az általa fenntartott közfinanszírozásban részesülő intézmény által nyújtott szolgáltatásokat és tevékenységeket. Mindezen fejlesztések megvalósulását európai uniós társfinanszírozással is támogatják. A törvény külön felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyatékos személy az önálló életvitelt segítő kutyáját beviheti a közszolgáltatást nyújtó szerv, intézmény, szolgáltató mindenki számára nyitva álló területére, hogy a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés ily módon is biztosítást nyerjen.

A tömegközlekedési eszközöknek és utasforgalmi létesítményeknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a fogyatékos személy biztonságosan igénybe vehesse. Ez biztosítható azzal, hogy a közlekedésben jelentősen akadályozott fogyatékosok számára szállítást végző hálózat működtetését építik ki, vagy a közhasználatú parkolókban a közlekedésében akadályozott fogyatékos személyek számára megfelelő parkolóhelyet alakítanak ki.

A támogató szolgálat, segédeszköz azt jelenti, hogy a fogyatékos személy számára biztosított a fogyatékossága által indokolt szükségleteinek megfelelő támogató szolgálat igénybevétele, továbbá a segédeszköz. Külön jogszabály határozza meg az árhoz nyújtott támogatással beszerezhető segédeszközök körét, a támogatás módját és mértékét.

A támogató szolgálat személyi szolgáltatást jelent /sajnos, a támogató szolgálatok száma 2009-ben országos szinten drámai mértékben csökkentek, s leginkább – állami finanszírozás híján - az egyház vette át/, a segédeszközök tára pedig az egyén számára nyújt segítséget a mindennapokban. Sajnos az OEP által támogatott segédeszközök köre és ártámogatás mértéke évről évre csökken. Ebbe tartoznak a különféle betegségcsoportok és a fogyatékossági csoportok segédeszköz listája, s évről évre keményebb harcok folynak a tekintetben, melyik csoport mekkora szeletet (pénzkeretet) tud magának kilobbizni. Azaz itt komolyan sérül a szükséges segédeszközökhöz való kedvezményes áron történő hozzájutás joga. Hallássérültek oldaláról nézve: a súlyos nagyothallónak szüksége van adó-vevőkre (lehet induktív vagy FM). Az infokommunikációs akadálymentesítés során – egyes helyeken (pl. bíróság, önkorm.) – telepített induktív hurkok ki vannak építve, vannak olyan közszolgálati intézmények, ahol van mobil induktív hurok is – ezek jó dolgok.

A technikai fejlődés üteme oly nagy, hogy a hallókészülékek és adó-vevők tekintetében szinte napról napra újabb és újabb, nagyobb technológiai tudású eszközök kerülnek piacra. Az OEP ártámogatási rendszere és az egyre kevesebb anyagi keret nem tudja biztosítani a korszerűbbnél korszerűbb eszközök bevezetését. Már évek óta gondolkodnak egy olyan támogatási rendszeren, amelyben nem az eszköz, hanem az egyén válhat támogathatóvá.

Az esélyegyenlőség célterületei az egészségügy, az oktatás, képzés, a foglalkoztatás, a lakóhely valamint a kultúra és a sport. Ezek közül ami leginkább kiemelendő az a foglalkoztatás címszó alatt olvasható, miszerint „a munkáltató köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges mértékben a munkahelyi környezetet, így különösen a munkaeszközök, berendezések megfelelő átalakítását.

Az infokommunikációs és az audió-vizuális akadálymentesítés szakmai segédletéről, útmutatójáról 2008. januárjáig nem is beszélhettünk, ugyanakkor a komplex akadálymentesítést célzó pályázatok egyre nagyobb számban íródtak ki. E témakörben átfogó szakirodalmat sem angol, sem német nyelven nem ismerünk, ezért a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány több fogyatékossági csoport szakértőinek részvételével „Ajánlás” címmel, a teljesség igénye nélkül elkészítette az első kiadást az info-kommunikációs akadálymentesítésre. Egy évvel később a komplex akadálymentesítés szakmai ismérveit a „Segédlet a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének megteremtéséhez - Komplex akadálymentesítés” kiadványban jelentette meg.

A rehabilitációs mérnökök elsősorban a fizikai akadálymentesítés terén kaptak mély ismereteket tanulmányaik során, az info-kommunikációs akadálymentesítés témakörében van még bőven pótolni való.

Üdvözlendő, hogy júniusban a rehabilitációs mérnökök egyesülete felkérte a SINOSZ-t egy kerekasztal beszélgetésre, ahol téma: infokommunikációs akadálymentesítés a hallássérült emberek számára. Jó lenne, ha a jövőben minden fogyatékossági csoport képviselőivel is találkoznának, hogy testközelből ismerjék meg a mérnökök a fogyatékosságból eredő akadályokat, közösen találjanak megoldásokat, hogy a fogyatékos ember önállóan tudja intézni ügyeit.

 

 A betegjogi képviselet, mint a betegbiztonság, a minőségfejlesztés része
Dr. Csehák Judit, Bodnár Ágnes
Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány

A betegjogvédelmi tevékenység röviden A jogvédelmi tevékenység célja
1. Tájékoztatás mind a lakosság, mind az egészségügyi dolgozók körében, azzal a céllal, hogy a törvényi szabályozás végre tudati szinten, és a mindennapi munkába beépüljön
2. A jogtudatosság javítása mind a lakosság, mind az egészségügyi dolgozók körében
3. A betegek jogainak tiszteletben tartatása, és tartatása
4. Az egészségügyi és szociális szolgáltatatók független, civil kontrollja
5. Az egészségügyi és szociális szolgáltatások minőségének javítása
6. Permegelőzés
7. Együttműködés: betegszervezetekkel, intézményekkel, hatóságokkal (ÁNTSZ, OSZMK, EBF, EBH) A kliensek jogvédelme; ennek kapcsán a betegjogi képviselő:
- Tájékoztatást ad (médiákban, fórumokon és személyesen) az egészségügyi ellátást, szolgáltatást érintő általános és helyi szabályokról, eljárásokról, a páciensek és kliensek jogairól és kötelezettségeiről.
- Jogsérelem esetén kezdeményezi annak megszüntetését
- Segíti a beteget panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti a panasz kivizsgálását.
- Írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet a szolgáltatónál, a fenntartónál, az illetékes hatóságnál.
- Rendszeresen tájékoztatja a szolgáltatók dolgozóit a betegek jogairól, és azok érvényesüléséről az adott szolgáltatónál, feltárja a rendszerhibákat.

Fő kérdések

• Mennyiben része a magyar egészségügy minőségbiztosítási rendszerének a betegek jogainak érvényesítése, védelme?
• Betegjogok érvényesülése = minőségügy, betegbiztonság?
• Milyen a mai fogyasztó-szolgáltató szemlélet az egészségügyben?

Válaszok a jelenlegi helyzet szerint

• Nincs szervezett kapcsolat a minőségügy felelőseivel és szakembereivel;
• Nincs a gyakorlati együttműködés tapasztalatainak értékelésére alkalmas, a szolgáltatók által kezdeményezett partnerség;
• A Közalapítvány általános ismertségének hiánya, erőforrásainak szűkössége;
• A minőségügyi, és fogyasztóvédelmi szemlélet hiánya a humánszolgáltatásokat alakító szakpolitikákban.

Javaslat: egységes szakmai, ellátási protokollok, standardok, egységes minőségügy, egységes mutatók alapján való értékelés, szabad orvos-, és intézményválasztás

Az emberi méltósághoz való jog

• kommunikáció,
• szororigén ártalom,
• konfliktuskezelés,
• kiégés,
• intimitás biztosításához szükséges feltételek hiánya,
• bánásmód,
• diszkrimináció,
• kényszerintézkedések

Orvosi titoktartáshoz való jog 

• betegfelvétel körülményei,
• vizit,
• „nyilvános” vizsgálat (kikérdezés),
• vizsgálóhelyiségek,
• adatkezelés,
• adathozzáférési anomáliák

Javaslat: a vizitrendszer átalakítása (beteg „négyszemközti” vizsgálata, a vizsgált betegek állapotának és kezelésének megbeszélése a kórtermen kívül), az informatikai hálózat használatának naplózása, szigorú hozzáférési szabályok

Tájékoztatás – önrendelkezés

A kapcsolattartás joga 

• mamaszobák,
• súlyos állapotú betegek
• feltételek hiánya
• érítési díjak szabályozatlansága

Javaslat: egységes feltételek biztosítása, kegyeleti szobák kialakítása

Jog a kezelés visszautasításához, és az intézmény elhagyásához – teljes tájékozatlanság Javaslat: jogszabály módosítással a jelenlegi „Élő végrendelet” bonyolult szabályozásának életszerűvé, költségmentessé tétele, a háromtagú orvosi bizottság kiegészítése a betegjogi képviselővel, az intézmény elhagyásának egységes dokumentálása
MEES és a betegjogok Az egészségügyi szolgáltató felelős az ellátás során a betegjogok érvényesítéséért.
Ennek érdekében köteles:

• A beteg jogait megfelelő módon közzétenni,
• a betegjogok gyakorlásának módját minden ellátó helyen kifüggeszteni,
• a szolgáltató által nyújtott ellátásokról a betegeket széleskörűen informálni (hogyan, hol és mikor férnek hozzá a szolgáltatáshoz, várólista),
• a tájékoztatási és beleegyezési feladatokat a betegellátás folyamatába az egyes eljárásoknál egyértelműen rögzíteni és a végrehajtásért felelős személyt megjelölni (belegyező nyilatkozatok)
• az egészségügyi és személyes adatokat bizalmasan kezelni és az illetéktelen használat ellen védeni (lázlap, nővérpulton hagyott dokumentációk, Adatvédelmi Szabályzat!).

 

A betegjogvédelem számára fontos lehetőségek
Mit nyújthat a minőségbiztosítás ?

• előtérbe kerül a beteg, a kliens elvárása;
• megfelelő tájékoztatás (nyilvános értékelések, rangsorok, információk, stb. segítségével a tudatos választás lehetősége);
• a folyamatok szabályozása, a tevékenységek értékelése lehetőséget ad a szisztémás hibák felderítésére és kiküszöbölésére, így a panaszok megelőzésére;
• dokumentálási kényszer
• a minőség vizsgálható és értékelhető
• a szakmai minőség,
• a szolgáltató szempontjainak ismerete (hasznosság, gazdaságosság)
• A társadalom elvárásai, (költséghatékonyság, társadalmi hasznosság, jogbiztonság, kiszámíthatóság),
• a fogyasztó=kliens értékrendje (eredményesség, körülmények) közvetítése, mely gazdasági, erkölcsi, szociális tényezők által meghatározott. A Közalapítvány az utóbbi kettő vizsgálatában és értékelésében lehet partner. Részvételi lehetőségeink a minőségügyi rendszerben

Partnerség

• a minőségpolitika,
• a minőségügyi stratégia,
• a minőségügyi modell,
• a minőségügyi program

kidolgozásában.

Bekapcsolódás a minőségügyi oktatásba
Egészségügyi dolgozók képzése - esetek együttes feldolgozása
Éves jelentéseink átadása
Szabályzat és jogszabály módosító javaslatok kidolgozása a tapasztaltak alapján
Páciensek, kliensek tájékoztatása
Páciensek, kliensek szervezeteinek képzése
Jogtudatosság vizsgálata (2007. BEGYKA, 2009. TÁRKI

Az együttműködés lehetőségei

A Közalapítvány részéről: 

• Bekapcsolódás a minőségüggyel foglalkozó országos szervezetek és intézmények munkájába;
• Részvétel a szolgáltatók nyilvános értékelésében; az indikátorok kidolgozásában
• Folyamatos és gyakorlati együttműködés a szolgáltatók minőségügyi felelőseivel;
• Saját vizsgálataink és eljárásaink nyilvánossá tétele.
• A permegelőző tevékenység eredményességének érdekében – osztrák minta alapján – egy segélyalap létrehozása (a nem orvosi-ápolási hibából, ún. nem várt esemény bekövetkezése esetén az elhalálozott családjának vagy tartósan életminőség romlás bekövetkezte esetén bizottság által megítélt összeg)

A betegjogi képviselő részéről:

Rövid SWOT elemzés:

Gyengeségeink:
- finanszírozási gondok
- létszám, óraszám
- ismertség, elismertség

Erősségeink:
- 10 éves tapasztalat
- országos lefedettség a „terepen”
- munkatársak iskolázottsága, szakképzettsége
- új informatikai rendszer bevezetésével naprakész információk
- intézményi rendszerhibák sikeres kiküszöbölése (lásd dokumentációval kapcsolatos panaszok számának csökkenése)
- külföldi betegek jogvédelme
- állandó elérhetőségünk (telefonos, és a fogadóórákon személyes)
- kapcsolatrendszerünk
- a szolgáltató intézményektől való függetlenségünk
- regionális hálózat működtetése

Lehetőségeink:
- széleskörű tájékoztató munka (lakosság, eü. dolgozók, kiadványok, képzések)
- regionális hálózat bővítése
- EU irányelvben megfogalmazottak teljesítése: „A határon átnyúló egészségügyi szolgáltatással kapcsolatos irányelv tervezete szerint a tagállamok nemzeti kapcsolattartókat kell, hogy kijelöljenek”

Egy külső szakértő szerint:

Tekintettel arra, hogy Magyarországon az 1997. évi CLIV. Törvény 30.§.-a alapján működik a betegjogi képviselők hálózata, ennek működési formája a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány, amely szervezi és irányítja a Közalapítvánnyal jogviszonyban lévő főállású és önkéntes betegjogi képviselők hálózatát, amelyik a Magyarországon működő (mind finanszírozott, mind nem finanszírozott) egészségügyi szolgáltatók tevékenységét lefedi,

Közalapítvány a jogvédelemben-jogorvoslatban érintett hatóságokkal és egyéb testületekkel (Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, ÁNTSZ és ennek keretében az Országos Szakfelügyelői és Módszertani Központ, Egyenlő Bánásmód Hatóság, Nép ügyvédje hálózat stb.) széleskörű kapcsolatokat épített ki, ami lehetővé teszi a betegeknek az olyan esetekben történő képviseletét is, amikor már betegjogi képviselő közvetlenül nem közreműködhet,

A betegjogi képviselők általános feladati közé tartozik a betegeknek az egészségügyi törvényben megfogalmazott jogainak (betegjogok) védelme és segítségnyújtás a betegeknek a jogaik megismerésében és érvényesítésében az Egészségügyről szóló már említett törvény 3. §.-a alapján a beteg az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személy (tehát nem csak a magyar betegről szól a törvény), illetve a törvény 4. §.-a egyértelműen megállapítja azt, hogy a törvény hatálya többek között a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyre (tehát állampolgárságtól függetlenül ) terjed ki.

Látható, hogy a betegjogi képviselőkre vonatkozó jelenleg hatályos jogszabályok is kiterjednek a határon átnyúló szolgáltatást igénybe vevő betegekre is, illetve a betegjogi képviselők jogosítványai részben egybe esnek a nemzeti kapcsolattartók jogaival és kötelezettségeivel, egyértelmű az előző kérdésre adott válsz. Nincs szükség új nemzeti kapcsolattartó pontok létrehozására, hanem a betegjogi képviselőket, illetve a Közalapítványt kell felruházni a már meglévő jogosítványaik mellett olyan új jogokkal és kötelezettségekkel, amelyek hiányoznak a jelenlegi lehetőségeik közül, illetve a jelenleg hatályos feladataikat is pontosítani kell a nemzeti kapcsolattartókra vonatkozó rendelkezésekkel összhangban.

Veszélyek:
- a civil kontroll megszüntetése
- elégtelen finanszírozás
- a jogvédelmi területek szétválasztása, különösen az egymással szorosan együttműködő és összekapcsolódó beteg-, és ellátott jogvédelmi területen (beteg-, ellátott, és gyermekjog) 

 

Tájékozott beleegyezés és az előzetes rendelkezés
Dr. Élő Gábor Ph.D.
Semmelweis Egyetem

A tájékozott beleegyezés
A XX. század folyamán megváltozott az orvosi tevékenység társadalmi megítélése a fejlett országokban, a korábbi paternalista orvos-beteg viszony átadta a helyét egy mellérendelt, jogi elemekkel jelentősen átszőtt kapcsolatnak. Az orvosok egyre inkább egészségügyi szolgáltatókká váltak, akikkel a beteg, egészségi állapotának javítása érdekében jogviszonyt hoz létre. Ebben a jogviszonyban mindkét felet jogok illetik meg, és kötelességek terhelik. Ez a szemléletbeli változás sok vitát és új problémát szült mindkét oldalon.

A jogtudomány az egészségügyi jogviszonyt egy vegyes, eredményi és gondossági elemeket is tartalmazó kötelmi jogviszonynak tekinti, melyet nehéz beleilleszteni a polgári jog szabályozási rendszerébe. A medikusképzésben a kilencvenes évek elejétől egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a jogi-, és etikai ismeretek oktatására a bioetika és az igazságügyi orvostan tantárgy keretein belül, ennek ellenére az orvosi társadalom nem ismeri készség szintjén a betegek ellátásával kapcsolatos, a jogszabályokban tételesen szereplő kötelességeit és jogait, ami miatt sérülhetnek a betegek érdekei, és ami legalább ilyen fontos: szakmailag megfelelő gyógyító tevékenységük jogi szempontból támadhatóvá válhat.

A tájékozott beleegyezés kiemelkedő jelentőségű kérdés a betegjogok között. Giesen a helytelen orvosi gyakorlatot és a beteg tájékoztatása, valamint beleegyezése nélküli beavatkozást az orvosi felelősség két alappillérének tekinti. A kártérítési pereket egyre nagyobb számban ennek a jognak a megsértésére hivatkozva indítják (ez a tendencia hazánkban is érvényesül). Ezek az eljárások sok elemükben eltérnek a hagyományos „műhiba” (az orvos szakmai szabályszegésére alapított) perektől. Ezért is fontos a gyakorló orvos számára a tájékozott belegyezés jogi és etikai vonatkozásainak ismerete.

A jog által sugallt eseménymodellel szemben, ahol a tájékozott beleegyezés egyszeri aktus, melyet követően a beteg aláírja a formanyomtatványt, a bioetika ma egyre inkább a folyamatmodell mellett száll síkra. Ebben a tájékozott beleegyezés az orvos és a beteg egyezkedése, mely alternatívákat kutató beszélgetés, s nem egy egyoldalú informálás az orvos részéről. Az esetjogi bíróságok abból indultak ki, hogy az orvosi beavatkozás önmagában jogellenes, és csak a beteg (tájékozott) beleegyezése szünteti meg a jogellenességet. A tájékozott beleegyezés elemeiként hagyományosan a következőket nevezik meg: információközlés, döntéshozatali képesség, megértés, önkéntesség, döntéshozatal, melyek kölcsönösen feltételezik egymást. A jogszerű tájékozott beleegyezésnek bizonyos, a jogban meghatározott formai feltételei vannak, ezért ezekkel az alaki kötöttségekkel a bioetikai irodalom kevesebbet foglalkozik.

A tájékozott beleegyezés megvalósulásának legnagyobb problémája annak eldöntése, hogy konkrétan mely információk közlésével teljesül az orvosnak az a kötelessége, hogy a döntéséhez szükséges minden felvilágosítást megadott a páciensének. Másik gyakori probléma az, hogy a teljeskörűség és az egyéniesítés (megértés) követelménye ellentétben állnak egymással, illetve az átadott információnak jelentős félelmet keltő hatása van. Nemcsak a beleegyezésről, hanem a tájékoztatásról is fontos írásos dokumentum készítése, mivel a bírósági gyakorlat szerint az aláírt beleegyezés nem bizonyítja a tájékoztatást (pl.: a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Pfv. III.22.083/1998/5-ös számú ítélete). Természetesen vannak olyan helyzetek is, mikor a betegek beleegyezése szükségtelenné válik, de ekkor is meg kell kapniuk a megfelelő tájékoztatást.

A tájékoztatás elmaradása következtében a betegek többek között polgári eljárást indíthat, amelyben az ellenük elkövetett jogsértés miatt bekövetkezett kár megtérítését követelik. Az orvos szakmai szabálysértésére alapított eljárásokban a betegnek kell bizonyítania minden lényeges elemet, viszont a tájékoztatás hiányára alapított perben a tájékoztatás megtörténtét az alperesnek (orvos, kórház) kell bizonyítania, mert a legtöbb országban az orvosi beavatkozás tájékozott beleegyezés nélkül jogellenes. A megfelelő tájékoztatást az arra hivatkozónak, tehát az alperesnek kell bizonyítania, mely ma már a magyar Legfelsőbb Bíróság álláspontja is. Ezért a beteg helyzete sokkal kedvezőbb ezekben a perekben, mint a többi „műhibaperben”. Ezért is nevezik eljárásjogi csodafegyvernek azt, hogy a beteg abban az esetben, ha az orvos szakmai szabálysértését, mulasztását bizonyítania nem tudja, inkább tájékoztatási pert indít helyette a kedvezőbb bizonyítási helyzet miatt. Speciális, hogy a felvilágosítást érintő kérdések megítélését a bíróságok nem tekintik szakkérdésnek, ezért döntésüket sokszor szakértő bevonása nélkül hozzák meg.

A legtöbb beteg csak akkor panaszkodik atájékoztatáshoz való jog megsértéséről, ha ebből egyéb hátránya is származott, pedig ez önmagában is jogsérelmet eredményez. Az egyes betegjogok egymással összefüggnek, így ha a beteg nem kapja meg a megfelelő tájékoztatást, akkor önrendelkezési jogát sem tudja megfelelően gyakorolni, képtelen meghatározni, hogy mely ellátásokhoz járul hozzá, melyeket utasít vissza.

Fontos kiemelni, hogy önmagában sem az orvosi beavatkozásba beleegyező nyilatkozat megléte, sem pedig az információk elhangzása nem elégíti ki a tájékozott beleegyezés kritériumait. A felmérések azt mutatják, hogy „a nyilatkozat aláírása valójában inkább tekinthető puszta adminisztrációnak, mint tudatos beleegyezésnek. Az orvos-beteg viszony már bemutatott új modellje értelmében a tájékozott beleegyezés „a beteg által adott önkéntes, szabad és informált felhatalmazás”az orvos által tervezett beavatkozás elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy az orvosi szakmai szempontokkal együtt a beteg vágyai, értékei és filozófiája is megjelenhet egy beavatkozás kiválasztásában, miközben megvalósulhat az ember autonómiája tiszteletének az elve is. A doktrína szélesebb külföldi és szűkebb magyarországi gyakorlata mindazonáltal több problémát is felvet.

 A jelenlegi szabályozás nem nyújt lehetőséget arra, hogy az orvos mérlegelje, adható-e teljes felvilágosítás a súlyos betegnek, vagy humánus okok miatt esetleg mellőzhető a tájékoztatás;

A törvényi megfogalmazás rendkívül tágan határozza meg a tájékoztatási kötelezettséget: bár a követelményeket a bírói gyakorlatnak kell majd kitöltenie, a mulasztás okán már most az orvoson van a bizonyítási teher, s csak nagyon szűk körben lesz képes az egészségügyi szolgáltató a felelősség alól kimenteni magát. Ez az oka annak, hogy jelenleg a hazai egészségügyi szolgáltatók jelentős részének a felelősségbiztosítása a tájékoztatás elmulasztásával okozott károkra nem terjed ki, mert a biztosítók úgy ítélték meg, hogy túlságosan kockázatos az így okozott károk megtérítését átvállalni.

A betegek nem akarnak részt venni a döntési folyamatban: ebben a kérdésben is több felmérést lehet idézni. Egyikük szerint a magas vérnyomásban szenvedő férfibetegeknek csak az 53 százaléka akart részt venni a kezeléssel kapcsolatos döntési folyamatban. Egy másik kimutatta, hogy minél betegebb valaki, annál kevésbé érdeklik őt a betegségével kapcsolatos információk, és annál inkább azt akarja, hogy a terápiás döntést az orvosa hozza meg. De ezzel kapcsolatban vannak ellenérvek is: kimutatták, hogy annak esélye, hogy az orvos eltalálja azt, hogy a betege milyen mély felvilágosítást szeretne, és mennyire igényli a részvételt a döntéshozatalban, nem több 50 százaléknál. Ráadásul a legtöbb esetben az, hogy a beteg az orvosra bízza a döntést, nem jelenti azt, hogy nem szeretne minél részletesebb tájékoztatást kapni.

Túl sok időt vesz igénybe: ezt az érvet majdnem mindenki elfogadja. Ezért törekedni kell arra, hogy a beteg a tájékoztatás egy részéhez önállóan is hozzájusson. Az Egyesült Államokban például a betegek sokszor DVD-felvételen kapnak információkat a beavatkozásról, de egy írásbeli tájékoztató elolvasása után is lehetőség van arra, hogy amikor a beteg az orvostól szóban is megkapja az egyénre szabott tájékoztatást, már főleg a beteg kérdéseire fókuszáljanak.

Fentiek értelmében az egészségügyi szolgáltató egyre több peres ügyet kénytelen finanszírozni, melynek következtében az egészségügy amúgy is szűkös költségvetésének jó része jogorvoslatra fordítódik majd.

Az előzetes rendelkezés és az újraélesztés visszautasítása (DNAR)
A beteg döntési helyzete számos klinikai vizsgálat eredménye szerint jelentősen korlátozott, és alapvetően attól függ, az orvos mennyire érdeklődik a beteg preferenciái iránt, és milyen mértékben tájékoztatja őt. Az orvosok gyakran helytelenül ítélik meg betegeik preferenciáit. Ennek hátterében egyrészt a nem megfelelő orvos-beteg kommunikáció, az orvosok betegekétől eltérő értékrendje és paternalizmusa, másrészt pedig a betegek valóságot kevéssé tükröző elvárásai szerepelnek. Egy vizsgálat szerint például a betegek újraélesztéssel kapcsolatos preferenciáit alapvetően befolyásoló televízióban a kutatási időszak alatt az „újraélesztett betegek” átlagos „túlélése” 67%-os volt a reálisan várható 5-15%-hoz képest. A betegek önmaguktól ritkán igénylik a DNAR rendelkezést, típusosan orvosi javaslatra a beteg jóváhagyásával történik a rendelkezés bevezetése. Ez a módszer azonban jelentősen csökkenti a beteg autonómiáját, hiszen alapvető jelleggel jelennek meg az orvos és a szakmai társadalom értékítéletét tükröző orvosi szempontok. A beteg autonómiája másrészt állapota miatt is jelentősen korlátozott, hiszen nincsen az autonóm döntés meghozatalához szükséges racionális és érzelemmentes helyzetben, döntése pedig jövőbeni állapotát alapvetően befolyásolja.

Rendkívül fontos ezért az alapos és folyamatos orvos–beteg kommunikáció, valamint az orvosok etikai tárgyú továbbképzése, mely több klinikai vizsgálat szerint szignifikánsan javította a DNAR rendelkezések validitását (a beteg preferenciái megfelelőbben tükröződtek a DNAR rendelkezésekben), és ezzel az ellátás minőségét. Az újraélesztés meg nem kezdését és abbahagyását alapvetően befolyásoló másik szempont a beavatkozás hasztalansága. A hasztalan kezelés orvosi elutasításával elsősorban nő a beteg autonómiája, hiszen az orvos tájékoztatási kötelezettségének eleget téve nem tartja hamis remények közt betegét, lehetőséget biztosítva ezáltal számára, hogy helyesebben ítélje meg saját helyzetét. Így a beteg az életmentő kezelést visszautasító kompetens döntését az informáltság megkívánt legmagasabb foka szerint tudja meghozni. Másrészt az orvosi szakma integritását rombolja, ha a „good clinical pratice” hasztalan kezelést illető elvei háttérbe szorulnak.

A Wanglie-ügy kapcsán a bíróság precedenst teremtett az USA-ban. Indoklásuk szerint az orvosok nem kötelezhetők általuk hasztalannak ítélt kezelés folytatására, hiszen ez az orvosi szakma morális megsértését jelentené. Kötelesek viszont a beteggel illetve törvényes képviselőjével történő ismételt és teljes körű konzultációra. Lehetőséget kell továbbá biztosítaniuk arra, hogy a törvényes képviselő olyan osztályra szállíttathassa a beteget, ahol kezelését még nem ítélik hasztalannak. A precedenst az USA több tagállama törvénnyel is megerősítette. Végül a hasztalan kezelés alkalmazása sérti az igazságosság szempontjait, mivel a javak eltékozlását jelenti. Az előbbiekben láttuk, hogy az újraélesztéshez való jogot az igazságosság és nem az autonómia szempontjai határozzák meg, ezért a megállapítás etikailag nem kifogásolható. Murphy és Finucane operacionalizáló elmélete szerint hasztalan a kezelés, ha olyan kicsi az esély a sikerre, hogy a társadalom – szakemberek és laikusok – úgy ítélik, hogy a beavatkozás nem éri meg a költségeit. Alaposabb vizsgálatok során azonban kiderült, hogy a megtakarított anyagi eszközök nem növelték érdemben a betegellátás színvonalát, amennyiben pedig a hasztalanság fenti definíciója szerint történik a DNAR rendelkezés kiadása, nagy valószínűséggel találkozik a beteg autonóm igényével is. Az igazságossági szempont tehát elméletben elfogadható, a gyakorlat azonban nem erősítette meg egyértelműen az elképzelést, mint arra a hasztalanság elemzése kapcsán is utaltam. Konkrét alkalmazása ezért kizárólag további empirikus vizsgálatok eredményeinek tükrében javasolt, a tapasztalatok alapján kidolgozott és folyamatosan ellenőrzött szempontok szerint.

A hasztalanság kvalitatív elemzése során a nyerhető életminőséget is tekintetbe vesszük. Ezt különösen annak tükrében fontos hangsúlyozni, hogy, az orvos preferenciái gyakran távol esnek a betegéitől. Ezért a hasztalanság kvalitatív vizsgálatakor a beteg nem hagyható ki a döntésből. Az újraélesztés hasztalansága igen nehezen meghatározható fogalom, célszerűbb talán olyan korrekt DNAR eljárást meghatározni, mely során a hasztalansági tényezők a beteg értékítéletének tükrében jelennek meg ismételt és alapos orvos-beteg konzultációk során. Tartós egyet nem értés esetén az orvost ezután meg kell, hogy illesse a jog az általa hasztalannak ítélt kezelés leállítására, mely előtt azonban lehetőséget kell biztosítania a beteg esetleges más intézménybe történő szállítására. A DNAR rendelkezések írásba foglalása, és rendszeres felülvizsgálata javasolt.

A fontosabb nemzetközi orvostársaságok (American Heart Assotiation, European Resustitation Council, Heart and Stroke Foundation of Canada, Australian Resustitation Council, Resustitation Council of South Africa) elismerik a beteg, illetve előzetes rendelkezés alapján közeli hozzátartozói jogát az újraélesztés visszautasítására. Hasztalansági kritérium alapján akkor vezethető be a „ne kezd újraélesztést” (Do Not Attempt Resuscitation: DNAR) állásfoglalás, ha informált orvos az újraélesztést hasztalannak ítéli. A kvantitatív hasztalanságot a két hetes túlélés minimális valószínűségével határozták meg. Kvalitatív hasztalanság esetén felhívják a figyelmet a beteg preferenciái kutatásának fontosságára. A rejtett értékítéletek lehetősége miatt mindkét esetben ajánlatos a beteg vagy hozzátartozójával történő konzultáció.

A testületi állásfoglalások közös magukban rejlő hiányossága a legitimitás korlátozott volta. A beteg élethez és emberi méltósághoz való joga ugyanis jogállamban legitim módon csak törvényi keretek közt az alkotmány vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően korlátozható. Az állásfoglalások ezért kezelik nagyon óvatosan a hasztalanság kérdését, és utalják a DNAR döntést szinte kizárólag a beteg jogkörébe, ahol az orvos inkább tanácsadó szerepet játszik Az igazságosság bioetikai alapelve jogilag a közérdekben fejeződik ki. A szabály – miután alapjog korlátozásáról van szó - törvény kell, hogy legyen, mely nem vonhatja el a jog lényeges tartalmát. Hazánkban ilyen jogszabály az agyhalál megállapítása esetén a szervátültetést lehetővé tevő Eütv. (212.§ (1)), és az eljárást részletesen szabályozó 18/1998. EüM rendelet. Az agyhalál megállapítása tehát ebben az esetben a transzplantációhoz fűződő közérdeket szolgálja, ebből következik, hogy az agyhalál megállapításának célja a jogszabály szerint a szervek átültethetőségének biztosítása.

Magyar életvégi stratégiákat illetve DNAR rendelkezéseket vizsgáló testületi állásfoglalás nincs. A magyar Eütv., bár az újraélesztésről külön nem rendelkezik, lehetőséget biztosít annak beteg általi visszautasítására gyógyíthatatlan betegség esetén, vagy előzetes rendelkezésként közokirati formában (Eütv 20.§, 22.§). A jogszabály szigorú előírásai minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkban a törvény e rendelkezései alapján újraélesztés visszautasítása mindezidáig nem történt. A törvény a beteg által kért, de szakmailag nem indokolt (hasztalan) kezelés esetén betegvizsgálat után megengedi annak orvos általi elutasítását (Eütv. 131.§ (3)b)).

Az Etikai Kódex nem rendelkezik az újraélesztéssel kapcsolatban, és az eutanázia kapcsán sem tér ki a beteg Eütv. által biztosított kezelés-visszautasítási jogára. A kódex szerint súlyosan etikátlan, ha az orvos a betegben a kezelés javaslatával hamis illúziót kelt. Továbbá az orvos a helyszínen maga dönti el, hogy sürgős szükség és veszélyeztető állapot esete fennáll-e. Ha a rendelkezésre álló információból a sürgős orvosi ellátás szükségességét biztonsággal nem lehet megállapítani, úgy kell eljárni, mintha az bizonyítottan fennállna! (Etikai Kódex 13., 55.) Fenti két rendelkezés a hasztalanság két előbbiekben ismertetett formájára utal. Bár a törvény lehetőséget biztosítana rá, mégis jelentős az elmaradás az életvégi döntések és ezen belül az újraélesztés szakmai-etikai normáinak megteremtése terén. A normák nem térhetnek el a hatályos jogi szabályozástól, és alapvetően meg kell felelniük a nemzetközi egyezményekben lefektetett etikai alapelveknek is.

 

Javaslatok a betegjogok érvényesülése érdekében

I. A „no fault” egészségügyi kompenzáció, mint új lehetőség az orvosi ténykedés során felmerülő hibák megelőzésére és a páciensek kompenzálására

Az emberek egyre kevésbé hajlandók elfogadni, hogy éppen ott, ahol saját vagy legkedvesebb hozzátartozójuk élete, testi épsége, egészsége a tét, alig van belelátásuk és beleszólásuk a történésekbe. A másik oldalról pedig a túlmunkával sokszorosan kizsigerelt egészségügyi személyzet valóban követ el hibákat. E két folyamat szükségszerű eredménye a kártérítési igények peres és peren kívüli számának folyamatos emelkedése. Külön adalékot szolgálata ehhez az új egészségügyi törvény, mely szakaszaival tág teret biztosít a kártérítési igény benyújtásához főként a beteg felvilágosítása terén. Az elmúlt évben az összes benyújtott kárigény értéke megközelítette az egymilliárd forintot, és van olyan szolgáltató, mely fizetésképtelenné válhat egy megítélt kártérítés esetén.

Az Institute of Medicine (IOM) közelmúltban megjelent jelentéséből az derült ki, hogy az USA kórházaiban magas a megelőzhető, nem kívánatos hatások következtében fellépő morbiditás és mortalitás. Vezető szakértők szerint két kulcsfontosságú stratégia játszhat szerepet a betegek biztonságának fokozására:

(1) szervezett megközelítés a hibák kiküszöbölésére, (2) a nem szándékos károkozáshoz vezető események jobb felderítése. Az egészségügyben alkalmazott műhiba-rendszerben a károsult a szolgáltatóval (általában az orvos) áll szemben, és bizonyítási kötelezettsége van, az orvos pedig ellenérdekelt a hibák beismerésében. A „no – fault” alternatíva a peres eljárással szemben nem azon alapul, hogy az orvos tevékenysége nem felelt meg a standard eljárásoknak. A közelmúltban készült vizsgálatok szerint a „no – fault” módszer során az egészségkárosodásért kifizetett kompenzáció nem kerül többe, mint a műhibaper rendszer költsége. A legreménytelibb a betegek biztonságának növelésére, a rejtett hibák felismerése, és kiküszöbölése, és a Reason által „vád-csapda”–nak nevezett helyzet elkerülése. A hibák kiküszöbölésére tett erőfeszítéseket nagyban korlátozza, ha csak az egyéni megítélésre koncentrálunk, sőt valójában megújítja a hiba hátteréül szolgáló okokat. Nem kedvez a szolgáltatók hibákkal kapcsolatos információnyújtási kedvének a büntetéssel fenyegető légkör sem. Politikai döntés szükséges az IOM jelentés ismeretében az adatszolgáltatás rendszeréről.

A jelentéstevők kötelezettsége: a skála az önkéntestől a kötelezőig terjedhet, és az így nyert információ hozzáférhetősége harmadik személy számára változik a szigorúan bizalmastól a publikus információig. A legtöbb orvos és intézmény az IOM által is támogatott bizalmas, önkéntes hibajelentési gyakorlatot tartaná elfogadhatónak. A szerzők öt alapvető tulajdonságot tartanak szükségesnek ebben a rendszerben: 1.) fokozza az orvosok és egyéb egészségügyi szolgáltatók készségét a hibák jelentését, 2.) anyagi ösztönzők a minőség javítására, 3.) a ritka szándékos károkozók megfelelő kezelését, 4.) kompenzációs program, mely lehetővé teszi, hogy az orvos nyíltan vállalja, hogy esetleg elkerülhető egészségkárosodást okozott valamilyen beavatkozással, 5.) gyors, egységes, megfizethető és kiszámítható kompenzáció. A világon több helyen is működik „no – fault” rendszer: Új Zélandon, Dániában, Svédországban, Finnországban. A svéd modell szerint maguk az orvosok hívják fel a betegek figyelmét a hibára, és látják el őket a megfelelő igazolásokkal. A kompenzáció kulcseleme az elkerülhetőség koncepciója.

Ha a károsodás kezelés következménye, a kérdéses kezelés orvosilag nem volt indokolt, és a következmény elkerülhető lett volna, a beteg jogosult a kompenzációra, de kritérium a legalább 10 napos hospitalizációt igénylő állapot, vagy a 30 táppénzes napot meghaladó betegség. A kompenzáció körének ilyen meghatározása korlátok közé szorítja a költségeket, és lecsökkenti a felesleges kompenzációt. Ahol az intézményes felelősség van „no – fault” rendszerben nem lesz illeszthető minden orvos működéséhez, pl. aki egyedül praktizál, azonban betegeit pedig több intézménybe utalja. Az átállás számos problémát vet fel, de az eddigi jogi precedensek tanulmányozása azt mutatja, hogy egy „no – fault” alapú egészségügyi kompenzációs rendszer képes lesz a kihívásoknak megfelelni.

Úgy gondoljuk, hogy a fenti megoldás bevezetését hazánkban is fontolóra kellene venni, ezzel talán megelőzhető lenne a kártérítési igények parttalan elszaporodása, és a defenzív helyzetből kikerülve az egészségügyi ellátás színvonala is minden bizonnyal javulna, hosszú távon pedig csökkenthetők és tervezhetőbbek lennének a kiadások is.

II. Az előzetes rendelkezés megkönnyítésére tett jogszabály módosítási javaslat
A modern orvosi ethosz az emberi élet kizárólagos elsőbbségét hirdeti, és hajlamos kisebb jelentőséget tulajdonítani a beteg számára gyakran fontosabb szempontoknak. Az újraélesztés a modern orvoslás jelképévé vált, annak meg nem kezdése vagy abbahagyása az életvégi döntések speciális formája, melyet a beteg önrendelkezése illetve a beavatkozás hasztalansága befolyásolhat. A beteg autonómiája jelentősen korlátozott lehet a döntés definitív következményi miatt. Ezért rendkívül fontos a beteg preferenciáinak mind pontosabb megismerése, és ezek tudatában meghozott DNAR döntés alkalmazása. Előzetes rendelkezésként az Eütv. 22.§ (1) is lehetőséget biztosít a DNAR döntésre, melyet azonban közokirati formához köt.

A csúszó standard alapján természetes, hogy életmentő kezelés visszautasításához igen magas szintű megértés szükséges. Nem világos azonban, hogy miért nem elegendő az életmentő beavatkozás, de legalább külön nevesítve az újraélesztés direkt visszautasításához a közokirati helyett teljes bizonyító erejű magánokirati forma, szükség esetén célhoz kötötten a beteg belátási képességét megállapító pszichiátriai vizsgálattal kiegészítve. A szabály nehézkes és életszerűtlen, jelentősen elnehezíti az újraélesztés törvényes visszautasítását. A törvényhely alapján ugyanis ismereteink szerint mindezidáig DNAR rendelkezés kiadása még nem történt, vizsgálatok azonban kimutatták, hogy szignifikáns társadalmi igény lenne rá. Marad tehát a paternalisztikus, egyoldalú és gyakran nem nyilvános döntés, mely szinte kivétel nélkül az újraélesztés hasztalanságát jelöli meg a DNAR rendelkezés indoklásaként.

Fentiek alapján az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium törvénymódosítási javaslattal fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz. A javasolt változtatás a hatályos egészségügyi törvény 22.§(1) bekezdését érinti.

Javasolt változtatások:

22. § (1) A cselekvőképes személy - későbbi esetleges cselekvőképtelensége esetére – közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban visszautasíthat

a) a 20. § (1) bekezdése szerinti egyes vizsgálatokat, beavatkozásokat,

b) a 20. § (3) bekezdése szerinti beavatkozásokat, valamint

c) egyes életfenntartó, életmentő beavatkozásokat, ha gyógyíthatatlan betegségben szenved és betegsége következtében önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai megfelelő gyógykezeléssel sem enyhíthetők.

Fenti ajánlás egyetlen szépséghibája, hogy bár az előterjesztés alapján az Aneszteziológiai és Intenzív terápiás Szakmai Kollégium 2007 januárjában az előterjesztést indoklással együtt benyújtotta az egészségügyi miniszterhez, a beterjesztés azóta is teljes mértékben visszhang nélkül maradt.

Felhasznált irodalom

Zubek L, Tőkey B, Szabó L, Élő G: A tájékozott beleegyezés jogi és etikai problémái. Orvosi Hetilap. 2007. 148. évfolyam 25. szám, 1155-1162.

Medgyesi Margit: A betegek és az ő jogaik. Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar. Szociológia és Szociálpolitika Tanszék. 2010.05.03 http://www.mimnet.hu/0100_hun/index.asp?go=0100_informacio/0200_publikacio/view/&pid=77.

AIT Szakmai Kollégium: Az életmentő és életfenntartó kezelésekkel kapcsolatos etikai ajánlás. (Élő G, Darvas K, Bogár L, Bobek I, Zubek L). Aneszteziológia és Intenzív Terápia. 2006. S(2): 46-54.

Élő G: A „no-fault” (nem hiba) kompenzáció egészségügyi károsodásnál. A hibamegelőzés lehetősége. Studder DM, Brennan TA: JAMA, 2001. 286:217-222. Orvosi Hetilap. 2002. 143(3): 161.

 

Standardizált bizonytalanság 7.
Standardizált bizonytalanság a gyógyszerészeknél
A standardizált gyógyszerellátásé a jövő?
Becskeházi András

 Mottó: "Egy nagy civilizáció nem hódítható meg kívülről, amíg nem pusztítja el önmagát."  (W. Durant – Mel Gibson – Apocalypto)

Miért beteg a magyar gyógyszer? – rövid helyzetkép, előzmények

A piacosított magyar gyógyszerellátás sikertörténetének lehettünk tanúi a kilencvenes években, s ez a siker ösztönözte az egészségügy többi szereplőjét is a működés piaci alapúvá tételében. A finanszírozási rendszer merevsége miatt a változások azonban csak a beszállítói és belső szolgáltatói területeken lettek ekkoriban tetten érhetőek.

A rövid fellendülési időszakot azonban gyors hanyatlás (öregedés) követte, amely a gyógyszerellátási rendszer belső bajaiból eredeztethető.

A privatizáció előtt a forgalmazás felelőse az állam volt, ebből az állami feladatból vált a forgalmazók felelősségévé a beszállítás és a lakosság ellátása. A változások ösztönzője a profit lehetősége és az úttörők vállalkozó kedve volt, s nem a valós vásárlói és beszállítási igények. A régi struktúrában dolgozókat a változás készületlenül érte. A szakemberek ismereteit a komoly szakmai felkészültség ellenére hiányos közgazdasági szemlélet és a piaci tapasztalatok hiánya jellemezte (bizonyos korosztályt jelenleg is). A képzőhelyeken elsősorban a termelés minőségbiztosítása tananyag, a minőségi szolgáltatás nyújtására csak a gyógyszerészi etika ad némi támpontot. A szakfelügyeleti rendszer helyébe előíró szabályozás lép, emiatt belső motiváció a minőségi szolgáltatás nyújtására nem fejlődik ki.

A szakemberek kevés száma ellenére hirtelen belső feszültségek lépnek fel, megegyezés és közös tervezésen alapuló együttműködés helyett rivalizálás a privatizációs előnyök megszerzéséért, aminek következtében a gyógyszerészek kétharmada, a gyógyszertári asszisztensek és szakdolgozók szinte teljes egészében a változás vesztesei lettek, s erőteljes pályaelhagyás indul meg, amit a képzés rövidtávon nem képes pótolni.

A hiányzó kimeneti elvárásokat az állam újra jogszabályi kényszerítéssel követeli ki, a minőségszemlélet evolúciójának kihagyása mellett.

A szabad tőkének a piacra való korlátlan beengedése nem a fellendülést, hanem az ellátás további egyensúlytalanságát hozta. Vidéken az ellátás színvonala a gazdaságtalanság, nagyvárosban a fékevesztett verseny miatt folyamatosan romlik. Megjelentek a kalózakciók is - vásárlás ösztönzése anyagi juttatás mellett, illetve a szakemberek teljesítményének forgalom alapján történő mérése és javadalmazása, a korrekt szakmai munka helyett.

Mindeközben felnőtt egy új generáció, alaposabb, modernebb képzettséggel. Ők azok, akik a helyi viszonyokkal nem tudnak mit kezdeni, s valós jövőkép híján elkezdenek kivándorolni hazánkból, s ezt az elvándorlási folyamatot jogszabályi erőltetéssel (pl. rezidensek röghöz kötése) sem lehet megakadályozni.

A kaotikus állapotot fokozza, hogy egészségügyi szolgáltatók, orvosok gyakorta érdekeltté válnak a forgalmazásban, míg a forgalmazók a működési területük szűkülésével egyre inkább betegellátási feladatot vállalnak. A kompetenciák hiánya mellett, mindegyik csoport az általa képzetlenül kezelt területen felelősség nélkül tevékenykedik.

„Egy civilizáció hanyatlásának előjelei időről időre újra megjelennek…” (Apocalypto előzetes - Mel Gibson 2006)

A gyógyszerellátás jelenlegi struktúrája, működési és szakmai szervezeti szintjein ugyanúgy néz ki, mint száz évvel ezelőtt. Hasonlítsuk össze Kempler Kurt: „A magyarországi gyógyszerészet a századfordulón 1888-1914” című könyvében leírtakat és a mai magyar gyakorlatot. Ha Szerb Antal „Marslakója” újra Budapesten járna egy gyógyszertárban, azt gondolhatná: itt semmi sem változott, csak a bútorok!

A terület minőségügyi helyzetképe

A gyógyszerellátásban működő szakemberek gondolkodását jelenleg is a „lege artis medicinae” gyakorlata jellemzi. Alapelvként tekint a gyógyszerészi esküre (Hippokratész alapján), amitől erkölcsileg eltávolodott. A termelés a GMP irányelveire támaszkodik, az eszközöket, személyzeti és infrastrukturális követelményeket jogszabályok rögzítik, standardként kizárólag a Gyógyszerkönyv jelenik meg. A szabvány alapú minőségirányítást elutasítja. Az önértékelésen alapuló fejlesztés egyáltalán nem épül be a mindennapok gyakorlatába. Az egészségügyben már meghonosodó standardok megfelelőinek kidolgozása ezen a területen várat magára, mivel máig nincs nevesítve, hogy mely szakmai szervezet feladata azok kidolgozása.

Az eszközök és a tudás nagymérvű pazarlására is találhatunk jellemzőket. A gyógyszerellátás szereplői gyógyszertári gondozás alatt számtalan felesleges és nem szakszerű beavatkozást folytatnak – hipertónia és diabetes követés, dohányzásról való leszoktató program – míg a lakosság tudatos gyógyszerhasználatára való felkészítés nem valósul meg. Az intézeti gyógyszertárak többségében a gyógyszerészi munka a raktári nyilvántartás szintjéig terjed, s nincs bevonva a gazdaságos és klinikailag is szükséges együttműködésbe az intézmények többi területével. Az intézetek gyógyszertárai a fejőstehén szerepét töltik be, míg a gyógyszerelési hibák nem mérhetőek. A mai magyar gyógyszerészetéből a „benchmarking” kiveszett.

A gyógyszerellátó általában akkor szerez harmadik fél általi tanúsítványt, ha beszállítói érdeke kívánja ezt meg.

Rendszerszintű működésirányítást pedig nem lehet vásárolni, azért meg kell dolgozni, hiszen minden minőségrendszer annyit ér, amennyi hasznot hoz a kidolgozójának (nem a tanácsadónak), működtetőjének. Ennek ellenére egyes gyógyszerészi szervezetek hirdetéseiben és internetes honlapokon megjelentek „teljes körű belső minőségügyi rendszerek átadására” vonatkozó ajánlatok (lásd Gyógyszerész Hírlap, 2010. áprilisi szám 21. oldalon olvasható Magyar Gyógyszerészi Kamara Kamarai hírek fejezet „Tájékoztató” c. rovatát!).

Kiút

„- És mit mondasz te?

- Tekintet nélkül arra, hogy az államokban a rendetlenség, vagy a rend az úr, a hatalmat egy ötéves gyerekre bíznám.

- Miért nem vállalod magad?

- Mert még különbséget tudok tenni a jó és a rossz között; mert az embereket hasznuk, és nem arcuk szerint ítélem meg; mert kezem már a munkához szokott és elfelejtettem játszani; mert azt hiszem, hogy jó király lennék, ha az embereket boldoggá akarnám tenni; végül pedig, mert már tapasztalt vagyok.” (Hamvas Béla - Paidokratia )

·        Hol vannak a fiatalok? A minőségirányítási rendszerekből általában hiányoznak, jelen területről különösen.

·        Hol vannak a társadalom képviselői, akik megfogalmaznák a valós szükségleteket a szolgáltató irányába?

·        Mit tesznek a vezetők, hogy a gyógyszerészt bevonják a célok elérésébe, a végrehajtási módok diktálása helyett?

 

A gyógyszerellátás mindenkori célja a hatékony, naprakész, biztonságos gyógyszerellátás biztosítása.
Mielőbb tisztázni kell az egészségügyben, hogy mely szereplőnek mi a feladata. A szakmai szervezeteket, kamarákat társadalmilag megfelelően kell felhatalmazni, aki a jogokat és felelősséget csorbította, az állítsa is azt helyre (jogszabály).

A gyógyszerellátásra vonatkozó standardok kidolgozóit nevesíteni kell. A standardokat, irányelveket ki kell dolgozni. Ezeknek nem a túlszabályozott struktúrával, hanem a kimeneti elvárásokra kell fókuszálni – betegek, vásárlók, szolgáltatást igénybe vevők jogai, elvárásai, a szakmai biztonság garanciái, a gazdaságos kiszolgálás szavatolása. Az etikus magatartást és kommunikációt szorgalmazni kell. A szakemberek elvárható felkészültségét és megtartását elő kell segíteni.

A minőségirányítás módszereit a területnek be kellene végre engednie a tudományai közé. Ennek elősegítésében a tapasztalattal bíró intézmények, szervezetek, cégek példáinak, módszereinek megismertetése segítség lehet.

Végül a folyamatok kidolgozását végre rá kellene hagyni a szakemberekre.

Az utánpótlás kinevelését általában az egészségügyben támogatni kell. A fiatalokat hagyni kell külföldön tapasztalatot szerezni, s ösztönözni kell őket a tudás hazahozatalára.

Mindezek megvalósításához nincs szükség lényeges erőforrástöbbletre, a jelenlegi erőforrások ésszerű kihasználásra lenne szükség. A szükséges változások megtervezéséhez együtt kell működnie az egészségügy, az oktatás és gazdaság szereplőinek. Nem elegendő azt a tudást átadni, aminek egy képzőhely birtokában van, a társadalom elvárásainak és a tudomány legújabb eredményeinek megfelelő ismeretet szükséges átadni – képzések, továbbképzések aktualizálása, fejlesztése. A megszerzett ismereteknek hasznosíthatóknak kell lenniük – gyakorlatiasabb szemlélet.

Összegzés gyanánt
Amennyiben minden érdekelt fél tisztába kerül saját igényeivel, kompetenciáival, valamint a partner elvárásaival, s minden fél csak a saját területén tevékenykedik, akkor lesz képes bármely beszállító – jelen esetben a gyógyszerellátás – megfelelő teljesítményt nyújtani. A gyógyszerforgalmazás emelkedése és süllyedése intő példa lehet az egészségügy többi szereplője számára.

 

Rendszerek bevezetése és integrált működtetése során nyert tapasztalatok a Synlab Hungary Kft.-nél
Bálint Gyöngyi, Dr. habil. Kalocsai Renátó
(Synlab Hungary Kft)

Az „új” minimumfeltételek bevezetése körül számos kérdés merült fel a szakmában, azonban nem lehet kétséges, hogy az orvosi diagnosztikai laboratóriumok esetében a tevékenység végzéséhez szükséges minőségügyi feltételeken a változtatás szükségszerű. Nem lehet elégséges a „régi” minimumfeltételekben előírtak szerint a Minőségirányítási Kézikönyv megléte, melyet az „Orvosi Laboratóriumi Diagnosztika Szolgáltatóinak (OLDSZ) jelentése 2009. évben” adatbázis alapján számos laboratóriumi szolgáltató több éve nem is aktualizált. Nem lehet elégséges a külső-minőségértékelésben való részvétel. Fenti jelentés szerint a laboratóriumi beavatkozások lefedettsége külső körvizsgálattal igen változó (40-70%) az egyes szolgáltatóknál. Az „új” minimumfeltétel a II. és III. progresszivitási szintű laboratóriumok számára kötelező NAT-akkreditációt írt elő, melynek feltétele az ISO 15189 és/vagy ISO 17025 szabványok szerinti működés. Véleményünk szerint az orvosi laboratóriumok ISO 15189 és/vagy 17025 szabványok követelményeinek való megfelelés ma már NAT akkreditáció nélkül is feltétel kellene, hogy legyen.

Elképzelhetőnek tartjuk azonban a megfelelő minőségi, szakmai felügyeletet gyakorló szervezet általi rendszeres ellenőrzést, továbbá a külföldi akkreditációs szervezet általi akkreditációt is. Az OLDSZ jelentés alapján 263 szolgáltató közül 5 rendelkezik NAT akkreditációval (23 szolgáltató státusza ismeretlen a hiányos adatszolgáltatás miatt). Az „új” minimumfeltétel nem írja elő az akkreditálandó vizsgálatok körét. Az elmúlt évben több szolgáltató szűkítette az akkreditált vizsgálatok spektrumát, melynek oka lehetett többek között az ellehetetlenülő egészségügyi finanszírozás. A „régi” és az „új” minőségi feltételek közti különbség az orvosi diagnosztikai laboratóriumok esetében igen nagy. Az akkreditáció eléréséhez nem elegendő a szigorú szakmai követelmények teljesítése, irányítási rendszerünk hatókörét ki kell terjesztenünk egyéb, az akkreditációs szabványok által előírt területekre is.

A Synlab Hungary Kft. az in vitro orvosi diagnosztikai szolgáltatás nyújtásában stratégiai beszállító Magyarországon. A cég általános jogutódja a Prodia Diagnosztikai Zrt.-nek, mely 1998-ban alakult, magyar állampolgárságú magánszemélyek által létrehozott társaságként. A Prodia Zrt. 2007-től az osztrák FUTURELAB Holding GmbH konszern magyarországi leányvállalataként működött. A FUTURELAB Holding GmbH az egyik legnagyobb laboratóriumi diagnosztikai szolgáltató volt Közép- és Kelet Európa országaiban. A FUTURELAB Holding GmbH 2010-ben fuzionált a Synlab GmbH konszernnel, mely így Európa legnagyobb humán, állategészségügyi és környezetvédelmi laboratóriumi hálózatát működteti, ezzel együtt a cég neve Synlab Hungary Kft-re változott. A Synlab csoport közel 300, többségében akkreditált laboratóriumában több mint 5000 főt foglalkoztat, a laboratóriumok Európa 26 országában megtalálhatók.

„A kiszervezés a fejlett országokban a legelterjedtebb piaci típusú mechanizmus az állami feladatok ellátása területén. Modelljét az jellemzi, hogy benne az állam látja el a szabályozási, a finanszírozási, az ellenőrzési és a fejlesztési funkciókat, azaz a szóban forgó szolgáltatás megszervezését. Elsődleges célja a hatékonyság növelése. További fontos cél, hogy ily módon elérhetővé váljon az adott intézményben még hiányzó szakértelem is.” Ha a minőségirányítási rendszerünk jól működik, akkor nem csak a jogszabályoknak fogunk megfelelni, hanem megbízhatók, hozzáértők, hitelesek és alkalmazkodó képesek vagyunk, megértjük vevőnk elvárásait. Ez által szolgáltatásunk minőségét folyamatosan javítani, költséghatékonyságunkat (vevői érdekek is!), továbbá versenyképességünket növelni tudjuk. A kiszervezés hasznának mennyiséginek és minőséginek kell lennie a magyar egészségügy számára.

Tanulmányunkban bemutatjuk azt, hogy az ISO 15189 szabvány bevezetése és alkalmazása hogyan vezetett a Synlab Hungary Kft.-nél a minőség-, környezetközpontú-, munkahelyi egészség és biztonság- és információbiztonsági irányítási rendszerek integrált működtetéséhez. Áttekintést adunk arról, hogy mely területek szorulnak jelenleg még fejlesztésre ahhoz, hogy az akkreditációra felkészüljünk.

A Synlab Hungary Kft. működésbeli átalakulásával párhuzamosan a cég minőségirányítási rendszere is átalakult. 1998 és 2002 között az OLI irányelvekben, ezt követően a szakmai minimumfeltételekben meghatározott minőségi követelményeknek feleltünk meg. 2002-ben az ISO 9001 és ISO 14001 szabványoknak megfelelő minőség- és környezetközpontú irányítási rendszert vezettünk be. Rendszerünket külső cég által tanúsíttattuk. 2008-tól minőségügyi rendszerünket fokozatosan átalakítottuk az ISO 15189 „Orvosi laboratóriumok. A minőségre és a felkészültségre vonatkozó külön követelmények”-et előíró szabványnak megfelelően, készülvén a laboratóriumok középtávú akkreditációjára. A korábban bevezetett minőség és környezetközpontú irányítási rendszereket integráltan kezdtük el működtetni. Az integrált működtetést fokozatosan kiterjesztjük a munkahelyi egészség és biztonság, továbbá az információbiztonság területére.

Az akkreditációs célunk megvalósítását támogató, integrált irányítási rendszer kialakításának lépései az alábbiak voltak:

  Az MSZ EN ISO 15189:2007 (és annak alkalmazási útmutatója a NAR-20-IX) követelményeinek ismerete, értelmezése: a szabvány jól definiált, de rövid, tömör követelményeket fogalmaz meg. A nemzeti jogszabályok ismerete elengedhetetlen, az akkreditációhoz a jogszabályi megfelelőség alapkövetelmény. Az egyes területek speciális követelményeit a vonatkozó szabványok (MSZ EN ISO 14001:2005 Környezetközpontú irányítási rendszer (KIR), MSZ 28001:2008 Munkahelyi egészségvédelem és biztonság irányítási rendszer (MEBIR), MSZ EN ISO 27001:2006 Információbiztonsági irányítási rendszer (IBIR)) írják elő. A követelmények helyes értelmezésében a minőségirányítási vezető, a vállalati jogtanácsos, a munka-, tűz- és környezetvédelmi vezető, IT vezető, a szakmai grémium, továbbá külső cégek általi tanfolyamok segítettek bennünket.

Milyen dokumentációs rendszerünk van? Mit tudunk belőle felhasználni? Milyen dokumentumokon szükséges változtatni? Áttekintettük a meglévő dokumentumainkat, új integrált Minőségirányítási Kézikönyvet készítettünk az ISO 15189 szabványnak megfelelően. Meglévő eljárásrendjeinket, munkautasításainkat a feladatoknak és felelősségeknek megfelelően részletesen átdolgoztuk (a munkaköri leírások is módosításra kerültek).

 Mely területek nincsenek eléggé, vagy jól szabályozva? A hiányzó szabályozásokat elkészítettük, a feladatokat és felelősségeket hozzá rendeltük.

  Irányítási rendszer elemeinek bevezetése, az „örök” PDCA: a dokumentációs rendszer átalakítása után az irányítási rendszer elemeit építettük ki, megterveztük a felülvizsgálatok rendjét, átgondoltuk a lehetséges megelőző intézkedéseket, helyesbítő tevékenységet végeztünk.

 Integrált működtetés: jól működik-e az a rendszer, ahol a dolgozó egy adott munkafolyamatát négy vagy több dokumentum szabályozza és különböző időpontokban, esetleg ellentmondó szabályozások szerint ellenőrzik? Az egyes rendszerek közt nagy az átfedés. Gondoljunk csak pl. a veszélyes anyaggal történő tevékenységre, mely a KIR-nek és MEBIR-nek egyaránt része. A bizalmas adatkezelés mind a MIR, mind az IBIR követelményeknek meg kell, hogy feleljen. Csak akkor leszünk hatékonyak és eredményesek, ha e rendszereket összehangoltan, integráltan tudjuk működtetni.

Időszakonként „külső szakértő szem” segítségét vegyük igénybe. Nélküle az ember elbizonytalanodik, vagy ami rosszabb, hibázik.

 Személyi elvárások: a felső vezető elkötelezettsége, bevonása, teljes körű támogatása alapfeltétel. A minőségbiztosítási vezető a felső vezetés alá rendelt, a munka-, tűz-, és környezetvédelmi vezető és az integrált irányítási rendszer tekintetében az IT vezető felügyeletét látja el. Több telephelyes vállalat lévén, kialakítottuk a minőségügyi, környezeti és munkavédelmi megbízottak körét, külső és belső képzésüket rendszeressé tettük. Elengedhetetlen a dolgozók bevonása, képzése és motivációja, teljesítményünk tőlük függ.

Fentiekben az ISO 15189 szabvány bevezetését talán kicsit szokatlan, az eddigi gyakorlattól eltérő módon közelítettük meg. Nem beszéltünk még a szakmai megfelelőségről (pl. validálás, mérési bizonytalanság stb.). Az orvosi diagnosztikai laboratóriumok kötelező akkreditációját elősegítendő javasoljuk a NAR-20-IX (In vitro orvosi diagnosztikai laboratóriumok akkreditálására vonatkozó szakma-specifikus követelmények az MSZ EN ISO/IEC 17025 szabványhoz) dokumentum felülvizsgálatát, és nemzeti szintű ajánlások kidolgozását a vizsgálatok validálásához.

A fejlődés során nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy bizonyos területek fejlesztésre szorulnak, és ehhez vevőink partnersége szükséges.

 Vevői elvárások megértése: a jelenlegi szerződések (közreműködői, feladatátadási, finanszírozási) nem, vagy alig tartalmaznak minőségi feltételeket. Ennek oka lehet az, hogy a „régi” minimumfeltételeknek való megfelelés – mely alapján az egészségügyi szolgáltató működési engedélyt kap – feltételezi a minőségi követelmények teljesülését (azaz Minőségirányítási Kézikönyv meglétét és külső-minőségértékelésben való részvételt). Tender ajánlati dokumentációkban találkozni az utóbbi években az alábbi követelménnyel: „A becsatolt dokumentációból megállapítható, hogy a labor(ok) legalább két esztendeje részt vettek külső minősítő auditon, amelyek esetében minimum 20 paraméter vizsgálatára rendelkeztek szerződéssel, és éves összesítésben 95% feletti teljesítményt értek el.” Itt már megjelenik egy plusz követelmény a külső minőség-értékelés eredményességére vonatkozóan, azonban a követelmény megfogalmazása nem egyértelmű. Mely laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozik? Csak a klinikai kémia területére, melyben választható több mint 20 paraméteres körvizsgálati program, vagy több vizsgálati tevékenységi terület összevonható? A 95 % feletti éves összesített teljesítmény program ciklusonként vagy laboratóriumi teljesítményként követelmény (igen eltérhet egymástól a kettő!)?

A vevő elvárásainak megértését segíti az egyes kórházak minőségbiztosítási osztályaival közösen megalkotott, mindkét fél által jóváhagyott minőségügyi együttműködési eljárás készítése és alkalmazása, mely jó gyakorlat lehet a továbbiakban.

Szigorú minőségi feltételeket előírni csak a finanszírozással arányosan lehet. Jelenleg az akkreditációval járó minőségköltségek forrása nem biztosított. A „régi” és az „új” minőségfeltételek között egy átmeneti megoldás lehet a minőség mérésére és értékelésére a laboratóriumi minőségi indikátorrendszer bevezetése (a háziorvosi és a kórházi indikátorrendszerhez hasonlóan). Javuló finanszírozással a jövőben a minőségi feltételek is szigorodhatnak.

A vevői elvárások megértéséhez tudnunk kell, hogy mennyire elégedettek a vevők a teljesítmény adott szintjével. Jelenlegi tapasztalatunk az, hogy akár a szakfelügyeleti rendszer, akár a közreműködést kérő részéről (általában a kórházi audit keretében) történik a laboratórium minőségügyi felülvizsgálata, az legfeljebb a dokumentációs rendszer meglétére terjed ki. Elképzelhetőnek tarjuk a közreműködő laboratóriumoknak a közreműködést kérő intézmények minőségbiztosítási vezetői általi rendszeres felülvizsgálatát is, mely a két fél közti kommunikációt is elősegítené (Az ISO 9001:2008 szabványban már előírja, hogy a külső erőforrással végeztetett folyamatokra alkalmazandó felügyelet típusát és mértékét meg kell határozni a minőségirányítási rendszerben).

Minőségi szintek és finanszírozhatóság (“A minőség, valamely termék vagy szolgáltatás olyan tulajdonságainak és jellemzőinek összessége, amelyek azt alkalmassá teszik meghatározott vagy rejtett igények kielégítésére” - marketing megfogalmazásban): a minőség szintjei (alapvető, kimondatlan elvárások, specifikációk és igények, értéktöbbletet hordozó jellemzők) természetüknél fogva idővel a minimumszint irányába változnak. Amennyiben jól működő minőségirányítási rendszert működtetünk, akkor a minőségfejlesztés, partnereink elégedettségének növelése, állandó célkitűzésünk kell, hogy legyen (tanúsítástól vagy akkreditációtól függetlenül). A Synlab Hungary Kft. minőségköltségei tervezettek: külső-belső képzések, külső minőség-értékelésben eredményes részvétel, korszerű, új géppark, eredeti gyári reagens, kontroll és kalibrátor anyagok használata, megelőző karbantartások megszervezése, ellenőrzött mintaszállítási körülmények, minőség- és környezetközpontú irányítási rendszertanúsítás. Az akkreditációs szabvány követelményeknek való megfelelés (vizsgálatok validálása, megnövekedett adminisztráció, akkreditálás eljárási költség) a minőségköltségek számottevő növekedését eredményeznék. A jelenlegi egészségügyi finanszírozás, melyben „az egészségügyet a beszállítók türelme tartja még életben” nem a minőségfejlesztést, az akkreditációt segítik elő, a kimondott igények (szerződés, tenderek) szintjét megtartani is nehéz.

A reális minőségi feltételek mellett egyéb, a költséghatékonyságot elősegítő vevői elvárások meghatározása is hiányzik. Az egyes progresszivitási szintekhez rendelhető laboratóriumi vizsgálatok még nincsenek meghatározva (az „új” orvosi laboratóriumi diagnosztikai minimumfeltétel e nélkül nem értelmezhető). Kódrevízió még nem történt meg. Bár klinikai protokollok léteznek, a beküldők vizsgálatkérését felülvizsgálni, visszautasítani a közreműködő laboratóriumnak nem áll módjában.

Kommunikáció az érdekelt felek között: jelenleg a közreműködést kérő intézmény és közreműködő szolgáltató kapcsolata jó esetben laza együttműködés. Az „új” minimumfeltételeknek való megfeleléshez, továbbá az akkreditációs törekvések megvalósulásához szükséges a kommunikáció fejlesztése a közreműködést kérő és közreműködő intézeteknek az alábbi területeken:

Tanácsadói szolgáltatások (ISO 15089 4.7. követelmény): klinikai vizitek, értekezletek dokumentált tartása;

Elhelyezési és környezeti feltételek kialakítása (ISO 15189 5.2. követelmény): a közreműködő bérleti/üzemeltetési szerződés alapján bérli a laboratórium területét, az infrastruktúra átalakításához a két fél együttműködése szükséges (pl. „új” minimumfeltétel a nemek szerinti és akadálymentesített WC követelmény).

Beteg közeli laboratóriumi diagnosztika (POCT, „új” minimumfeltétel): POCT koordinátor megbízása és a POCT vizsgálatok laboratóriumi minőségirányítási rendszerbe kapcsolása követelmény.

Véleményünk szerint fentiekben bemutatott minőségfejlesztés megvalósításának feltétele a megfelelő jogi szabályozás, továbbá közös szakmai irányelvek kidolgozása az alábbi területeken:

• Orvosi diagnosztikai laboratóriumokra vonatkozó minimumfeltételek módosítása a finanszírozhatóság figyelembe vételével

• Laboratóriumi minőségi indikátorrendszer megalkotása

• Erős minőségügyi –szakmai felügyelet megteremtése

• Akkreditáció elősegítése (NAR-20-IX felülvizsgálata, szakmai kérdésekben egységes álláspont kialakítása pl. vizsgálatok validálására nemzeti ajánlás)

• A laboratóriumi vizsgálatok finanszírozásának átalakítása (jogosulatlan vizsgálatkérések szabályozása, laborkassza átalakítása, kódrevízió, kompetenciák érvényesítése stb.)

• Közreműködést kérő és közreműködő szolgáltatók kapcsolatának szabályozása a stabil, kiszámítható partneri viszony elősegítése érdekében (közbeszerzési törvény stb.)

Mindehhez az erőforrások adottak (szakmai érdekképviseletek, hatóságok, jogalkotók), azonban az érdekelt felek közti kommunikáció elégtelen, az együttgondolkodás hiányzik.

 

AZ ISO FÓRUM szerepe a hatékony minőségfejlesztésben
Dr. Tombácz Imre PhD
(ISO 9000 FÓRUM Közhasznú Társadalmi Szervezet)

 A terület minőségügyi helyzetének bemutatása

Az ISO 9000 Fórum közhasznú társadalmi szervezet, amelynek célja az Alapszabályban van lefektetve.

A közhasznú társadalmi szervezet fő célja

A Tagszervezetek és az egyéni tagok (a továbbiakban Tagság) együttműködésének szervezése és elmélyítése annak érdekében, hogy azok a gyakorlatban már működő, a nemzetközi követelményeknek igazoltan megfelelő minőségügyi rendszerek bázisán – a fejlett vállalati minőség-kultúrát tovább erősítve és terjesztve – minél magasabb szintre emeljék versenyképességüket.

A társadalmi szervezet a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. Törvény 26.§ c) bekezdésében meghatározott alábbi közhasznú tevékenységeket folytatja:

• nevelés és oktatás, képességfejlesztés ismeretterjesztés

• kulturális tevékenység 

• euroatlanti integráció elősegítése.

A közhasznú társadalmi szervezet tevékenysége

a)     Hatékony, gyakorlati fejlesztéseket támogató tapasztalatcsere programok rendezése, oktatás, képességfejlesztés a minőségszemlélet és minőségkultúra fejlesztése érdekében a tagság és a partnereink körében.

b)     Az EU csatlakozással és az EU tagsággal összefüggő, a szervezetek versenyképességét elősegítő szakértői, oktatási és tréning tevékenység

c)      Az ISO 9000 FÓRUM Nemzeti Konferenciájának rendszeres megrendezése.

d)     A Magyarországi Tanúsított Szervezetek Jegyzékének beszerzésében és közzétételében aktív részvétel.

e)      Szervezetek két- és többoldalú együttműködésének támogatása.

f)       Együttműködés minden olyan belföldi és külföldi szervezettel, ami előmozdítja az ISO 9000 FÓRUM céljainak megvalósítását.

g)     A Tagság szakmai érdekeinek képviselete.

h)     On-line tartalomszolgáltatás a minőségkultúra széleskörű, hatékony és eredményes terjesztésében.

A szervezet életképességét jelzi, hogy megalapítása óta megtízszerezte taglétszámát, hogy egyre bővülő és színvonalában javuló szolgáltatást tud nyújtani tagjainak, hogy a magyar minőségügyi élet ismert és elismert szereplőjévé vált.

A taglétszám gyors növekedése és a tagság szakmai sokszínűsége következtében napirendre került az ágazati szerveződés. Így:

-1999-ben megalakult az Egészségügyi és Szociális Ágazat,
- 2004-ben a Közoktatási Ágazat,
- 2003-ban a "KAPU" Tagozat, és
- 2005-ben az Alap- és Járóbeteg-ellátási Tagozat.

2001-ben a FÓRUM IIASA-Shiba díjat nyert. 2003-ban a szervezet megszerezte a közhasznú társadalmi szervezet minősítést, és az ISO 9001:2000 szabvány szerinti MIR tanúsítást, 2006-ban elnyerte az "Elkötelezettség a kiválóságért" európai szintű elismerést.

Az ISO 9000 FÓRUM "tagság centrikus" politika megvalósítására törekszik. Ez azt jelenti, hogy szolgáltatásaival legteljesebb mértékben a tagság elvárásainak kíván megfelelni.

A FÓRUM szolgáltatásai:

• Díjmentes tapasztalatcsere látogatások "a legjobb gyakorlat" megismerése érdekében - a Nemzeti Minőségi Díjas, IIASA Shiba Díjas szervezeteknél, a Közoktatási és Regionális Minőségi Díjat elnyert szervezeteknél, illetve Magyarország kiváló vállalatainál és szervezeteinél. Évente 8-10 látogatást szervez, átlagosan 30 résztvevő/esemény részvételével.
   

• Az 1994 óta évente megrendezett 2 napos Nemzeti Konferenciákon növekvő elégedettséggel vesznek részt a minőségfejlesztés ügyében érdekelt szervezetek képviselői. Tagjainak 25 %-os díjkedvezményt nyújt. A konferencián elhangzó előadásokat több mint 300 oldalas színvonalas kiadvány tartalmazza, amit a résztvevők megkapnak. A Konferencián résztvevők száma általában 280-350 személy. Az előadók 90%-a a Tagság köréből kerül ki.
   

• Szakmai érdekképviselet. A tanúsító és tanácsadó cégek szolgáltatásait érintő kérdőíves felmérések eredményeinek nyilvános megvitatása az érdekeltekkel a Nemzeti Konferenciákon. Kutatásokat végeznek a minőségfejlesztés versenyképességre gyakorolt hatására vonatkozóan. Az eredményeket publikálják, és a kormányzat felé javaslatokat fogalmaznak meg a minőségfejlesztés támogatására. Rendszeresen mérik a tagság elégedettségét, gyűjtik azokat az információkat, amelyek hozzásegítik a szervezetet a tagság számára állandóan növekvő hasznosságú szolgáltatások nyújtásához.
   

•  A www.isoforum.hu honlapon megtalálhatók a szervezettel, a rendezvényekkel kapcsolatos információk. Írásban és képekben beszámolnak a rendezvényekről. Az elhangzott előadások anyaga is megismerhető az érdeklődők számára.

• ·        Együttműködve más szervezetekkel színesíteni tudják szakmai kínálatukat. Partnereik között vannak szakmai szervezetek, alapítványok, intézmények és kormányzati szervek.

 

A szervezet minőségügyi rendszere

Minőségpolitika

Az ISO 9000 FÓRUM tevékenységének legfőbb célja a Tagság együttműködésének szervezése és elmélyítése annak érdekében, hogy azok a gyakorlatban már működő, a nemzetközi követelményeknek igazoltan megfelelő minőségirányítási rendszerek bázisán - a fejlett vállalati minőség-kultúrát tovább erősítve és terjesztve - minél magasabb szintre emeljék versenyképességüket.

A FÓRUM fontos feladatának tekinti a minőségügy társadalmában a szervezeti kommunikáció megteremtését szakmai párbeszédek és széles körű véleménycserék biztosításán keresztül.

Az ISO 9000 FÓRUM alapításától kezdődően - tagságának szervezésén keresztül - a hazai minőségirányítási rendszereket bevezető és működtető szervezetek érdekképviseletére törekszik. Érdekképviseleti tevékenységünk kiterjed az összes szakmai és kormányzati véleményalkotó szervezettel és szövetséggel való együttműködésre, a velük történő kölcsönös előnyöket biztosító partnerségre.

A FÓRUM elismerési rendszert működtet, mellyel a kiváló teljesítményeket és a szervezettel szembeni lojalitást jutalmazza.

A Szervezet egyre magasabb szintű szolgáltatással kívánja növelni vevői és partnerei elégedettségét, ennek szellemében alakította ki és működteti Minőségirányítási Rendszerét.

A Vezetőség gondoskodik, hogy a FÓRUM Minőségpolitikáját és Minőségcéljait a Tagság megismerje, megértse és elfogadja. A FÓRUM rendszeresen felülvizsgálja, értékeli, és folyamatosan fejleszti Stratégiáját és Minőségirányítási rendszerét.

Alapelve:
"A MINŐSÉG SZOLGÁLATÁBAN - MINŐSÉGGEL SZOLGÁLTATNI"

Stratégia, jövőkép, küldetés

JÖVŐKÉP: "Legyünk Magyarország Legismertebb és Legelfogadottabb Minőségügyi Társadalmi Szervezete."

KÜLDETÉS: A minőség iránt elkötelezett tagszervezetek és egyének együttműködésének szervezése és elmélyítése annak érdekében, hogy azok a - gyakorlatban már működő, a nemzetközi követelményeknek igazoltan megfelelő - minőségkultúrát tovább erősítve és terjesztve minél tökéletesebben valósítsák meg a versenyképes minőségű terméket/szolgáltatást.

Előbbiek képezik a Stratégia alapját. Stratégiai céljai megvalósításának érdekében gondoskodik arról, hogy a célokat a tagság megismerje, megértse és elfogadja.

 

STRATÉGIAI CÉLOK:

• A partnerek elégedettségének fokozása.

• A minőségszemlélet és a minőségkultúra terjesztése az egész társadalom számára.

• A FÓRUM Tagságának értéket, tapasztalatot, új kapcsolatokat adó szakmai konferenciák és rendezvények szervezése.

• Hatékony, gyakorlati fejlesztéseket támogató tapasztalatcsere programok szervezése, a példaértékűen működő szervezetek jó gyakorlatának megismertetése, ösztönzése és elismerése.

• A Nemzeti Konferencia hagyományainak ápolása és továbbfejlesztése a Tagság és a Partnerek elégedettségének növelése érdekében.

• A FÓRUM tagsági körének bővítése és a Tagság igényeinek megfelelően a FÓRUM tagozódásának (ágazati, regionális) kialakítása és hatékony működtetése.

• A FÓRUM Minőségirányítási Rendszerének hatékony működtetése, tanúsíttatása és folyamatos fejlesztése.

• Korszerű kommunikációs módszerek, eszközök alkalmazásával, fejlesztésével a közéleti jelenlét fokozása a Tagság és a partnerek érdekében.

• Az ISO 9000 FÓRUM a minőségirányítási rendszereket bevezető és működtető szervezetek szakmai érdekképviseletére törekszik. Érdekképviseleti tevékenysége kiterjed az összes szakmai és kormányzati véleményalkotó szervezettel és szövetséggel való együttműködésre.

• A Nemzeti Minőségfejlesztési Program megvalósításában való aktív részvétel.

• Hazai és nemzetközi stratégiai partnerkapcsolatok létrehozása, szakmai szervezetekkel való együttműködés építése és fejlesztése.

 

Az Egészségügyi és Szociális Ágazat ismertetése

Az Egészségügyi és Szociális Ágazat (továbbiakban ESZÁ illetve Ágazat) az ISO 9000 FÓRUM Közhasznú Társadalmi Szervezet első, 1999. szeptember 24-én létrejött szakmai ágazata.

Rövid elnevezés: ISO 9000 FÓRUM Egészségügyi és Szociális Ágazat

Az ágazat célja:

A tanúsított valamint egyéb minőségfejlesztési tevékenységet kifejtő egészségügyi és szociális szolgáltató szervezetek és egyének együttműködésének szervezése és elmélyítése annak érdekében, hogy azok a gyakorlatban már működő illetve a nemzetközi követelményeknek igazoltan megfelelő minőségügyi rendszerek bázisán - a minőség-kultúrát tovább erősítve és terjesztve - minél tökéletesebben valósítsák meg a szolgáltatásaikat.

Tevékenységi körök:

• A tagszervezetek tapasztalatcseréjének, az egymástól való tanulásának elmélyítése, ismeretei bővítésének és tájékozottságának elősegítése a minőségügy területén, az ezzel kapcsolatos oktatás, képesség fejlesztés, ismeretterjesztés.

• Az egészségügyben tevékenykedő minőségügyi szakemberek számára korszerű minőségtechnikák, minőségfejlesztő módszerek, ismeret- és kapcsolatbővítési lehetőségek bemutatása, a minőségüggyel kapcsolatos jártasság fejlesztése.

• Az egészségügyi minőségmenedzsment széles körű, társadalmi megismerésének és elismertségének érdekében a hatékony kommunikáció támogatása.

• Egészségügyi minőségmenedzsment kutatások összefogása illetve szakértőként részvétel egyéb, hasonló témájú kutatásokban.

• Az EU tagsággal valamint különböző nemzeti egészségügyi minőségfejlesztési programok kidolgozásával illetve megvalósításával összefüggő szakértői, oktatási és tréning tevékenység.

• Az ISO 9000 FÓRUM évente megrendezett Nemzeti Konferenciáján az Egészségügyi és Szociális Szakmai Szekció megszervezése.

• A Debreceni Egészségügyi Minőségfejlesztési Napok Nemzeti Egészségügyi Minőségügyi tudományos Konferenciájának szervezése társszervezőként.

• Az Ágazat tagszervezeteinek két- és többoldalú együttműködésének támogatása.

• Együttműködés minden olyan szakmai szervezettel, ami előmozdítja az Ágazat céljainak megvalósítását.

• A Tagság minőség-szakmai érdekeinek képviselete.

• Az euroatlanti integráció elősegítése.

• Szakmai konferenciák, szakmai napok, tapasztalatcsere látogatások valamint különböző tanfolyamok, tréningek szervezése, másodsorban szakértőként illetve előadóként részvétel egyéb, nem saját szervezésű projektekben, kutatásokban, képzésekben.

• Az Ágazat nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen közhasznú szolgáltatásaiból.

• Az Ágazat, mint ahogyan az anyaszervezete sem, politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.

 

A stratégiai célok elérését akadályozó problémák, kockázatok, és a megvalósítás lehetőségei (SWOT elemzés)

Az ISO Fórum tevékenységének erősségei – a Fórum küldetése

·        Egészségügyi ágazatban a kórházak részéről sok jó szakember szerepel tagként

·        A Fórum közhasznú, nem profitorientált társadalmi szervezet, politikai befolyástól mentes, csak a szakmai feladatokra tud koncentrálni

·        Alapszabályban rögzítette a célját, amely:

A Tagszervezetek és az egyéni tagok (a továbbiakban Tagság) együttműködésének szervezése és elmélyítése annak érdekében, hogy azok a gyakorlatban már működő, a nemzetközi követelményeknek igazoltan megfelelő minőségügyi rendszerek bázisán – a fejlett vállalati minőség-kultúrát tovább erősítve és terjesztve – minél magasabb szintre emeljék versenyképességüket.

·        Fő tevékenysége: A minőségszemlélet és a szervezeti minőségkultúra fejlesztése érdekében együttműködések, tapasztalatcserék és továbbképzések szervezése

·        Tanúsított minőségirányítási rendszerrel rendelkezik, amelynek minőségpolitikájában az alábbi küldetését fogalmazta meg:

Az ISO 9000 FÓRUM alapításától kezdődően - tagságának szervezésén keresztül - a hazai minőségirányítási rendszereket bevezető és működtető szervezetek érdekképviseletére törekszik. Érdekképviseleti tevékenysége kiterjed az összes szakmai és kormányzati véleményalkotó szervezettel és szövetséggel való együttműködésre, a velük történő kölcsönös előnyöket biztosító partnerségre.

·        A FÓRUM elismerési rendszert működtet, mellyel a kiváló teljesítményeket és a szervezettel szembeni lojalitást jutalmazza.

·        Tevékenysége kiterjed mind a versenyszférára, mind a közszférára, a tapasztalatok átvihetők egyik területről a másikra

·        Sok szervezete és ágazatai révén hatékony benchmarking tevékenységet végezhet (gazdasági, egészségügyi, szociális, oktatási)

Az ISO Fórum gyengeségei: a megvalósítás nehézségei, problémák:

·        Finanszírozási problémák

·        Orvos és nővérhiány, nagy leterheltség a munkában – nem tudnak időt szakítani a fórum munkájában való részvételre

·        Veszteséges egészségügyi intézmények, anyagilag nem tudják támogatni a fórum munkáját

·        A taglétszám fokozatosan csökken

·        A Fórum Egészségügyi ágazatának tagdíjbevétele csökken

·        Esetleges az együttműködés más minőségügyi szervezetekkel

·        Az ISO Fórum lehetőségei – minőségfejlesztési célok:

·        Vonzó minőségfejlesztési koncepcióval segíteni az ágazat minőségfejlesztését

·        EMKI felmérésen alapuló minőségfejlesztési program kidolgozása és ezen alapuló egységes minősítési rendszer kidolgozása majd bevezetése

·        Bővíteni a taglétszámot – vonzó programok révén érdemes tagnak lenni

·        Szakmai találkozók, tapasztalatcserék, szakmai napok szervezése

·        Ingyenes részvételi lehetőség a szakmai programokon

·        Kedvezmények nyújtása a tagok számára az egyéb szakmai rendezvényeken – pl. a DEMIN-en

·        Továbbképzések, konferencia részvételek finanszírozása

·        A versenyszférában megszerzett tapasztalatok alkalmazása a közszférában is – ennek alapján a teljesítménymérés bevezetése és a „vevői” elégedettség fokozása érdekében történő tevékenység

Veszélyek, fenyegetettség – kockázatok:

·        Kiszámíthatatlan, állandóan változó jogszabályi környezet az egészségügyben

·        Nehéz jól szabályozott, a változó követelményekhez igazodó, hatékony minőségirányítási rendszert működtetni

·        Nincs rend az egészségügyben – esetleges betegutak, nem egységes színvonalú ellátás a különböző földrajzi elhelyezkedésű és névlegesen azonos ellátási szintet képviselő intézményekben

·        Elnéptelenedik a szakma, csökken a szakmai színvonal

·        Csökken az ISO Fórum-tagok száma, csökken a tagdíjbevétel, nem lesz forrás a minőségfejlesztés hatékony segítésére

 

A megvalósítás feltételei

Javaslatok helyesbítő vagy kockázatkezelő intézkedésekre:

·        Legfontosabb a szakmai összefogás, egységes elvek alapján történő minőségirányítási rendszer alkalmazása az egészségügyi ellátás minden szintjén

·        Ehhez szakmai segítségnyújtás, tapasztalatcsere, egymás segítése – ebben tud az ISIO Fórum hatékonyan együttműködni – ezért érdemes belépni a Fórumba

·        Ezt követően a versenyszférában szerzett tapasztalatok alapján a korrekt adatokon alapuló teljesítménymérés kidolgozása, amely ösztönzőleg hat minden intézményre. – szakmai színvonal emelése

·        Nem büntető, hanem ösztönző, segítő jellegű minőségértékelési rendszer kidolgozása az ágazat irányítói részéről

Az intézkedések végrehajtásának feltételei:

·        Jogszabályi szintre emelt minőségfejlesztés, a követelmények egyértelmű meghatározása és az eredményesség értékelésének kidolgozása (akkreditációs rendszer)

·        Egységes szabályozás a betegutakra, betegellátási szintekre és az egyes szinteken elvégzendő beavatkozásokra – ehhez a kötelező érvényű protokollok kidolgozása, bevezetése és jogilag szankcionált betartatása

·        Az egészségügyi finanszírozás átalakítása

Szükséges erőforrások:

·        Az egészségügyi. ágazatban eddig is tapasztalt lelkes, önzetlen csapatmunka, mint húzóerő – a Fórum közhasznú, nem profitorientált társadalmi szervezet, számíthatunk rá

·        Kormányzati szinten az egészségügynek több pénzügyi forrás juttatása, hogy az intézmények részt tudjanak venni a Fórum által szervezet vagy egyéb szakmai rendezvényeken

·        Növekvő taglétszám, ami növekvő tagdíjbevételt eredményez a Fórum részére, ami pénzügyi forrást is biztosít a vállalt feladatok finanszírozásához.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás...

BELÉPÉS

•  
• Felhasználói név
• Jelszó
•  

Elfelejtett jelszó